A békesség forrása

 Békesség – sűrűn használatos szó ez. Sokszor fordul elő beszédünkben, ezzel a szóval köszönünk egymásnak, és sok tanítást hallunk róla. A békesség egy olyan állapot, amely jól észrevehető, ha jelen van,  és fokozottan észrevehető az is, ha nincs jelen  valahol, valakinek az életében. A békességet támadja legjobban a Sátán, mert ő a háborút, zűrzavart szerzi és szereti. Éppen ezért kevés ember életében található valódi békesség. Nagyon fontos, hogy mi sokat imádkozzunk ezért! Mert nem mindegy, hogy mi uralkodik a mi szívünkben!  Szívünk az értelem, érzelem és akarat székhelye, az élet központja – onnan származnak úgy a jó, mint a gonosz gondolatok. És szívnek teljességéből szól az ember szája! Gondolataink milyensége, beszédeink, cselekedeteink mozgatórugója – mind-mind a szívben születik meg! Ezért nem mindegy, mi uralkodik a szívünkben! Mert az uralkodás azt jelenti, hogy az adott területen minden annak teljhatalmában van, annak a befolyása alatt áll, aki uralkodik. Szívünk uralkodója irányítja minden megnyilvánulásunkat. Életünket nem több, mint kétféle uralom lehet. Ha a békesség uralja a szívünket, akkor az uralkodó a békesség fejedelme, maga Jézus Krisztus. Ha a békétlenség, akkor az uralkodó a békétlenég szerzője, a Sátán. Megállapítani nagyon könnyű, mert mindkét állapot jól látható. Egy azonban biztos: Egyik a másik uralkodását feltétlen kizárja!  Ugyanis a békesség nem tűr meg maga mellett háborúságot, a békétlenség pedig kizárja a nyugalmat. Ezért ha valakinek cselekedetei rossz irányítás alatt állnak, mert békétlenség van a szívében, akkor feltétlen uralomváltásra van szükség!

Mi is a békesség? Ellentéte a viszálynak, a háborúságnak és az erőszaknak. Az az egészséges és boldog állapot, amikor nem vagyunk meghasonlásban sem Istennel, sem magunkkal, sem másokkal. Egy belső szabadság mindenféle tehertől és nyugtalanságtól.  Az igazi békesség Isten legfőbb áldása az emberen! Ezt az Istentől származó békességet nem befolyásolják külső tényezők, nem lehet rá változtató hatással semmilyen körülmény, mert belülről van táplálva a békesség Fejedelmével való összeköttetés által. Éppen a külső próbák ideje alatt mérhető le, hogy békességünk Istentől származik-e!

Egy festőt megkértek arra, hogy rajzolja le a békességet. Nagy sietséggel hozzálátott, hiszen úgy érezte, hogy könnyű dolga van, hamar végezni fog vele. Először rajzolt tengert, rajta hajót, ahol az emberek nyugodtan ültek vagy feküdtek. De amikor készen lett, látta, hogy a képen nem a békesség van, hanem a tétlenség és unalom. Majd rajzol fákat, virágokat, sok szépet, de a békességet egyik rajz sem tükrözte vissza! Keresésében odáig jutott, hogy Istent kérte meg: mutassa meg számára a békességet! Közben este lett, és kint nagy vihar kerekedett. Ahogy a festő az ablaknál állt, és nézte a szélben hajladozó fákat, a villámhasította eget; hallotta az ég morajlását, a szél zúgását, az eső zuhogását, észrevett az egyik fa hasadásában egy alvó verebet. Rögtön érezte: ez a békesség! A legnagyobb viharban is nyugodtnak, békésnek maradni!

Könnyű dolog békésnek maradni, amíg süt a nap, csend van körülöttem, minden elsőre sikerül, nem bánt meg senki sem, mindenki megértő, de a próbák össztüzében, a támadások idején derül ki, hogy Isten békessége uralkodik-e bennem! Vagy én szítom a békétlenséget magam körül? Mert akkor nagy baj van a szívben! A különbségnek itt kell meglátszani a hívő és hitetlen ember között!

Mivel ez a békesség hiányzik az emberek életéből, ezért van a vitatkozás, veszekedés, gyűlölködés.  És bár az emberek szeretnék, ha békesség és boldogság venné körül őket, de nem jó helyen keresik! Nem tudják azt, amit mi, hogy az igazi békesség csak Istentől kapható! Az Isteni békességet Jézus Krisztus hozta el e földre, a kereszten kiontott vére által szerezte meg! Ő eljött, és békességet hirdetett, megbékéltette Istennel az emberiséget! Csak Jézus Krisztussal való szoros kapcsolat által lehet miénk ez a drága kincs! És ebből eredően jó viszonyban élek az emberekkel. Ez egy körforgás. Az Istennel való összeköttetés elengedhetetlen ahhoz, hogy a békesség uralkodjon szívemben, hiszen Tőle kapom! Ezáltal az emberekkel is békességre törekszem, amennyiben rajtam áll, mert ez van a szívemben. Valaki vagy benne van ebben a folyamatban, vagy nincs. Pontosan ez az oka annak is, hogy ha valaki vétkezik, rögtön a belső békessége és nyugalma tűnik el. Mert a bűn az, ami elválasztja az embert Istentől és megszakítja a Vele való kapcsolatot – ezért kellet Jézusnak helyreállítani ezt a békességet. Tehát ha nincs belső nyugalmunk, akkor az Istennel való kapcsolatban kell keresnünk a hibát, és a Hozzá való őszinte, buzgó imában egyben a megoldást is megtaláljuk! Soha ne akarjuk színlelni a békességet, ha az nincs bennünk, mert az úgyis hamar kiderül! Miért hordanánk álruhát, amikor ma még mindenki helyreállíthatja kapcsolatát az Úrral, és akkor valódi békessége lehet? Fontos, hogy így legyen életünkben, hiszen Isten népe vagyunk! Nekünk küldetésünk – többek között – a békesség gyümölcsét megteremni, ennek illatát árasztani az emberek felé! Erre hívott el Isten, hogy békességben éljünk mindenkivel!

Mi, emberek, sok hiányossággal, gyarlósággal küszködünk. Nem mindig egyformán uralkodik bennünk a békesség, és egymásban sem egyformán jön létre, természetileg sem vagyunk ugyanolyanok, testileg sem vagyunk egyforma állapotban. Ha valaki fáradt, annak kisebb a terhelhetősége. Van, akinek természeténél fogva többet kell küzdenie a békességben maradásért. Ezért a békességen nem csak egynek, de mindenkinek munkálkodnia kell, a békesség fennmaradására vigyázni kell, egymás gyengeségeit, hiányosságait kiegészítve, elhordozva, megértve. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat! Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak!

Kinek ismernek téged az emberek