A Szeretet és Elfogadás mint isteni VALÓSÁG folytatása


Ha már magunkkal elég jóban vagyunk, elkezdhetünk kifelé tekingetni és a hozzánk közel állókkal való szeretetkapcsolatainkat megvizsgálni...
Kik azok, akik a legközelebb állnak hozzánk, akikkel nap, mint nap találkozunk?







A család...



A hozzájuk kapcsolódó érzéseink elsősorban magunkból, saját érzéseinkből indulnak ki. Most, hogy magunkat szeretjük és elfogadjuk, őket is más szemmel látjuk már...

Újra fel kell fedeznünk a kapcsolatainkat velük. Ugyan úgy, ahogyan magunkat szépen, alaposan végignéztük és felismertük, hogy képesek legyünk a szeretetre és az elfogadásra önmagunkkal, hasonlóan nézhetjük sorba családtagjainkat is...

Egyre több információt gyűjthetünk be az által, hogy csak figyelünk... milyen reakciók, tanult elemek vannak közöttünk, de mi van mindezek mögött?

Most is el kell távolodnunk kicsit a helyzettől és úgy kell megvizsgálnunk ezeket a kapcsolatokat, mintha egy családregényt néznénk...

Ki-kivel van jóban és miért? Hol akadnak el az információk? Miért nem nyitottak a családtagok egymás felé?

Mindenki úgy él ebben a családban, úgy viszonyul a másikhoz, ahogyan önmagát elfogadja és szereti... Most már felismerhetjük, hogy ez az igazi oka, ha nehéz hozzáférnünk egymáshoz.

Saját példánkon át tapasztalhattunk, míg magunkat nem szeretjük, másokkal sem tudunk őszinte szeretetkapcsolatot kialakítani.

Mindenki a saját kis világában él... saját tapasztalatai, érzelmei és gondolatai között. Ha megértjük a másikban zajló összefüggés-rendszert, akkor tudjuk megérteni és elfogadni őt olyannak, amilyen.

De minket most már ez nem zavar, hiszen rendet tettünk magunkban, így a szeretet akadálytalanul áramolhat bennünk.

De mások felé is nyitottá kell válnunk ahhoz, hogy ez a Szeretet belőlünk, feléjük is akadálytalanul áradhasson.

Fel kell ismernünk, áll-e közöttünk bármi olyan dolog, mely ezt az áramlást megakasztaná?


Különbözőek vagyunk, hiszen ettől olyan csodálatos ez az élet. A sokszínűség ajándéka által fedezhetjük fel az EGY-EZ-ŐS-ÉG-et és találhatjuk meg közöttünk az EGY-et ÉRT-ést.

De ez elfogadás nélkül nehezen menne. Az Elfogadás megnyitja a Szeretet kapuit bennünk, hogy mindenkire ugyanúgy ragyoghasson szívünk fénye.

Ha először csak emberként, de megpróbáljuk megismerni egymást, érdeklődést tanúsítunk a másik irányába, az már szívünket nyitogatja...

Nincs mitől tartanod, hiszen ez is hozzátartozik a tanuláshoz és a megismeréshez, amiért ide jöttél a Földre.

Lesznek nehéz diók... akik bezárkóztak saját kis elefántcsont tornyuk falai közé, de szeretettel minden fal megrepeszthető. Ha kimutatjuk elfogadó szeretetünket, először furcsán néznek majd ránk, talán gyanakodnak is, hogy valami nincsen rendben nálunk, de ha kitartóak és állhatatosak vagyunk a szeretetben, egy idő után felismerik, hogy ez nekik is segíthet.

Lesznek olyanok, akik érzéketlennek tűnnek majd, nem is gondolnak bele viselkedésük, hogyan hat a környezetükre. Ekkor nem szabad elfeledkeznünk az együttérzésről, ami megtanít bennünket arra, hogy senki sem kívülálló a Szeretet Rendjében, bármennyire is ezt gondolja magáról vagy a másikról. Az Egység létezik, és abba mindenki és minden beletartozik. Ezt akkor érthetjük meg, ha már képesek vagyunk az Egység Szemével látni. De ez a Szeretetben való Létezés nélkül nem fog menni.



Csak szeress, engedd, hogy a szeretet általad tegye a dolgát. Mosolyogj mindenen, hiszen minden megnyilvánulás egy fohász a Szeretetben való létezésre!


Ha olyan ügyesek voltunk, hogy felismertük a családi kapcsolatok szeretetteljes egységét, nézhetünk egy kicsit tovább...


A családunk után a barátaink azok, akikkel szoros a kapcsolatunk. A barátainkat mi választjuk, saját döntésünk okán. Általában olyanokkal barátkozunk, akikkel van közös pont az életünkben. Akikkel megoszthatjuk érzéseinket, gondolatainkat, mert megértenek minket. Legalábbis így szeretnénk...

Itt az idő, hogy ezeket a kapcsolatokat is megvizsgáljuk tiszta, szeretetteli szemmel, őszintén.

Az elfogultság, kegyes hazugság itt sem segít.

A Szeretet nem azt jelenti, hogy azért mert valaki a barátunk egyet kell értenünk pl. a negatív cselekedeteivel vagy hazugságaival. Egyszerűen lássuk meg minden mögött az embert, az emberben pedig azt az isteni Lényt, aki Szeretetben született velünk együtt.


Vizsgáljuk felül barátainkhoz fűződő érzéseinket. Tiszta szeretet ez, vagy érdek is van benne? Megszokásból a barátom, vagy örömmel vagyok vele? Egyáltalán mit jelent a barátsága nekem?

Először tisztázzuk azt, mi hogyan viszonyulunk hozzá. Mert mindaz amit tőle kapunk, tükre annak, amit neki adunk.

Lásd meg ezt a kapcsolatot is kicsit hátralépve... tiszták az érzéseid? Elvársz-e valamit is tőle?

Ha igen, az már nem Szeretet, hanem az üzlet. Szeretlek, ha te is szeretsz! Adok, ha te is adsz!


A Szeretet nem függ attól, ki hogyan viselkedik, miként érez vagy gondolkodik. A Szeretet VAN!

Vagy engedem, hogy legyen bennem és megnyilvánuljon általam, vagy nem. Ez ilyen egyszerű... el kell fogadnunk a Szeretet természetét ahhoz, hogy ezt megértsük.


De ahhoz, hogy a Szeretetet megértsük, az önelfogadásban kell élnünk. Az önelfogadás pedig csak az önmegismerés útján érhető el...


Ez a kulcsa mindennek: Ismerd meg (fel) - fogadd el - és szeresd magad!

Hogy: mindent (mindenkit) megismerhess - elfogadhass - és szerethess!


Ezek után térhetünk rá tágabb kapcsolatainkra, munkatársainkra, szomszédjainkra, ismerőseinkre... szociális hálónk szépen kiteljesedik.







Valaki egyszer azt felindulva azt mondta: ,,De hát nem lehet mindig mindenkivel jóban lenni...!"

Én pedig azt mondom, ha innen akarsz elindulni, nem is lehet.

De ha Önmagadon, a Szeretet forrásán át vezet az utad, nem is kell rá törekedned, mert természeteddé válik a Szeretet, az Elfogadás Magadon át mindenki felé.

Akkor ez a mondat meg sem fogalmazódik majd benned, mert nem akarsz senkivel jóban lenni, hiszen te Szeretetben vagy Mindenkivel!

A Szeretet állapotát mindenki elérheti. Csak fel kell ismernünk Önmagunkat, mint a Szeretetet!

Lépésről lépésre haladva ismerjük meg önmagunkat minden aspektusunkból.

Kezdjük akkor azzal, hogy a szeretet megnyilvánulásait gyakoroljuk itt emberként. Kössön össze ez az élmény a Szeretet igaz Valójával, míg bele nem tudunk lépni annak állapotába.

Kezdj el úgy viselkedni, ahogy a Szeretet teszi, hogy közelebb juthass hozzá.

Hiszen a tanítványok is a mestertől látják a helyes élet példáját és gyakorolják azt a vezetése alatt.

Haladj te is lépésenként...

A jóindulat, kegyes szívűség, kedvesség mind a Szeretethez vezető út egy-egy lépése. A segítőkészség, megértés, önzetlenség újabb lépések.

Először lehet, hogy csak tanult viselkedésformák, de egy idő után részeddé válnak és kulcsot adnak a kezedbe, hogy valóságoddá tedd őket!


Légy mindig őszinte magadhoz, mert ez az az erő, amivel korrigálhatod az esetleges félrelépéseidet.

Tiszteld önmagad azért aki vagy, hiszen ez által leszel képes tisztelni másokat is.

Legyen benned kellő alázat önmagad, a feladatod és mások iránt. Ezzel tudod elismerni magad és őket is.

Minden nap tenned kell azért, hogy benne maradj a Szeretetben! Tudatosítanod kell önvalód, megismerned Önmagad emberként, lélekként és ragyogó szellemként.

Hogy szerethess egyszerre emberként, lélekként és szellemként - Isten Szeretetével!


Ehhez azonban mindent el kell fogadnod MAGadban, hiszen a Minden az, ami teljessé tesz téged!

Amit nem fogadsz el, eltaszítod, így nem válhat részeddé, nem férhetsz hozzá, nem lesz teljességed... tudd, minden látszólagos dolog annak a megnyilvánulása, hogyan tud a Szeretet kiteljesedni az Elfogadásban!

Szeretet nélkül nem lehet elfogadni és elfogadás nélkül nem lehet szeretni. A két létállapot EGY!

Fogadd el magad, mert így válhat benned a Szeretet isteni állapottá és emelhet téged méltó helyedre, a Fénybe!


Szeresd magad, mert így válhat benned az elfogadás beteljesüléssé!

Igazából nem kell mást tenned, mint ÖN-MAG-AD-NAK lenned.



Áldott vagy!

Szeretettel Pusztai Orsi






Forrás:Kristálycsakra - Pusztai Orsolya