Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
„Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg
és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos,
sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek
vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit
tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják
imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben
szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe.
Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy
rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat
mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek
vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok,
a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti
tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi
szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát
megalázza, azt felmagasztalják.”
Mt 23,1-12

Elmélkedés:
Kortársainak hamis, kétszínű, a látszatra törekvő vallásosságát leplezi
le Jézus, aki az írástudók és farizeusok tanítását ugyan követendőnek
tartja, de cselekedeteiket nem, mert azok ellenkeznek szavaikkal.
Mindeközben nagyon kemény szavakat használ. De ugyanilyen
határozottsággal szól hozzánk is, ha engedünk a kétszínűség
kísértésének.
Sokan, amikor felfedezik magukban e kétszínűséget, elhatározzák, hogy
most aztán megmutatják Istennek, hogy tudnak igazán vallásosak lenni.
Istennek tetszően fogok imádkozni és részt venni a misén – mondják.
Vigyázat! Ezzel már megint az ember kerülhet a középpontba és nem
Krisztus! Az alázatos ember nem önmagát, hanem Krisztust teszi az első
helyre.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas, te vagy a békesség, te
vagy az egység, te vagy a tisztaság, te vagy a jóság. Atyja és Ura vagy
mindazoknak, akik szívükben békés gondolatokat táplálnak. Adj nekünk
alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te
Lelked éltessen minket;- segíts egymáshoz tiszta szeretetben
közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts,
hogy a békesség és az egyetértés fiai legyünk, és így méltók legyünk
arra, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad! Általa és vele legyen
neked dicsőség és hatalom, a jóságos Szentlélekkel együtt!
Jeruzsálemi Szent Cirill



Öröm a mennyben
"Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek."
Lukács evangéliuma 15:10

Csüggedt lélek, bátorodj! Akkor is, ha gonoszul cselekedtél. Ne gondold, hogy Isten talán megbocsátja vétkeidet, és talán közel enged magához. Isten megtette az első lépést. Amikor még lázadtál ellene, keresésedre indult. A melegszívű pásztor otthagyta a kilencvenkilencet és kiment a pusztába, hogy megkeresse az elveszettet. A sérült, megsebzett, pusztuló lelket szeretettel karjába zárta, és örömmel vitte a biztonságos akolba.

Abban a korban azt tanították, hogy a bűnösnek először meg kell bánnia bűneit, mielőtt Isten szeretetével felé fordulna. Véleményük szerint bűnbánattal érdemeket lehet szerezni Istennél. Ebből kiindulva a farizeusok döbbenten és haraggal kiáltották: "Ez bűnösöket fogad magához!" Azt képzelték, hogy Jézus csak a bűnbánókat engedheti közel magához. Krisztus azonban azt tanítja az elveszett juhról szóló példázatban, hogy üdvösségünk nem azon múlik, hogy mi keressük Istent, hanem azon, hogy Ő keres minket. "Nincs, aki megértse, nincs aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak" (Róm 3: 11-12). Nem azért térünk meg, hogy Isten szeressen minket, hanem Isten kinyilatkoztatta irántunk való szeretetét azért, hogy megtérjünk.

Amikor az eltévedt juh végre hazajut, a pásztor öröménekben fejezi ki háláját. Összehívja barátait és szomszédait. Ezt mondja nekik: "Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett." Amikor tehát a juhok nagy Pásztora megtalál egy tévelygőt, a menny és a föld hálaadásban és öröménekben egyesül