LÁZÁR BIZONYSÁGTÉTELE

Lázár bizonyságtétele avagy lehet-e hiteles ember egy tisztátalan?

Érdekes történet a gazdag és Lázár története. nem gazdagságról, s szegénységről szól, de valahol mégis. Ám nem pénzbeli gazdagságról, pénzbeli szegénységről, hanem lelki gazdagságról és lelki szegénységről. S ha ebben az összefüggésben nézzük, Lázár volt a gazdag (bár a gazdag nem volt Lázár). Mielőtt összezavarnék minden olvasót, nem is fárasztok senkit bonyolult előzetessel. Illik, hogy a fülszöveg legyen érdeklődést keltő. Nos, nem erőlködöm tovább rajta. Elég annyi hozzá, hogy próbáljuk nyitott szívvel ovlasni, hiszen sokat tanulhatunk attól a tisztátalan Lázártól aki Jézus történetében mégis olyan szépen prédikál nekünk Isten szeretetéről.

Lk 16,19-31: "Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül."

A gazdag és Lázár példázatában egy gonosz és egy jó ember van előttünk. Értelem szerűen ki is tudjuk osztani a szerepeket, hogy melyikük a gonosz és melyikük a jó. Jóllehet kommentárok azt feltételezik, hogy itt a gazdagságról és a szegénységről van szó, ám ez butaság. Messze nem erről van szó a történetben, hanem érdeklődésről-elfordulásról, érdeklődésről és közönyről Isten iránt. Jézus a gazdag-szegény kérdést épp azzal zárja rövidre, hogy a gazdagnak ezt a jelzőt használja, ezzel nevezi csak meg: "gazdag", elég ennyit tudni róla, ne ragozzuk tovább, hisz ez is csak azért lényeges, hogy lett volna lehetősége adni.

Látjuk, hogy a szegény Lázár – az Úrhoz kerül, a gazdag pedig épp ellenkezőleg, a kárhozatba. Ennek alapja pedig nem az volt, hogy mennyi pénzük volt. A kulcs: érdeklődés, nyitottság, vagy közömbösség, elutasítás.

Lázár nyitott volt Isten felé, a gazdag pedig nem, pusztán erről szól a történet, nem másról, ez a lényege a történetnek. Egy helyzet, ami észrevehetetlen, amikor Isten megkeres – és a kérdés: megtalál-e. Egy helyzet, amikor Isten valakin keresztül szól – és kérdés, hogy meghallod-e. Lázár életében megtörtént ez a helyzet, megkereste Isten, megszólította és meghallotta a megszólítást, minden nehézsége, nyomorúsága ellenére ezért kerülhetett Ábrahám kebelére és nem azért, mert kevés volt a pénze. Meghallotta Isten szavát és ezért kerülhetett Ábrahám kebelére és ez attól is független volt, hogy kutyák nyaldosták a sebeit és emiatt tisztátalannak számított. Meghallotta Isten szavát és az elesésben, a nyomorúságban, a nélkülözésben és a nincstelenségben a betegségben a tisztátalanságban, legalábbis amikor a zsidó törvények szerint az volt, akkor is ragaszkodott Istenhez és ezért került Ábrahám kebelére.

Feltehetően a gazdag embernek aki Jézus példázatában szerepel erre még több esélye volt. Bár a szíve mocskos volt, de sok lehetősége volt hallani az igét, mégsem élt ezzel a lehetőséggel ezek szerint. Végül lehetősége volt Lázáron keresztül is a cselekedeteivel kifejezni azt, hogy lehajol a nincstelenhez, de ezt ezzel sem kívánt élni. Neki ez volt a tragédiája.

Bizonyára az életünkben eljött már nem egy pillanat amikor lehetőségünk volt hallani az igét, amikor lehetőségünk volt cselekedetekkel is kimutatni azt, hogy mennyire ragaszkodunk Istenhez, vagy éltünk ezzel, vagy nem éltünk. A gazdag ember számára Lázár volt feltehetően az utolsó lehetőség, amit elszalasztott. Mit gondolsz, tudta, hogy ez lesz az utolsó esélye? Nem tudta. Készülhetett rá? Aligha. Akkor mire figyelmeztet a története? A nyitottságra. A nyitott szívre. Az elfogadó szívre, az irgalmas szívre. Mert nem tudod, melyik lesz az utolsó lehetőség arra, hogy megnyíljon a szíved Isten felé, hogy elfogadd Isten feléd nyújtott kezét. Hiszen Isten még egyszer utoljára kinyújtotta a kezét a gazdag ember felé: egy cselekedetet mutatott neki. A jócselekedet lehetőségét Lázár felé. Egy cselekedetet: azt, hogy amit Istentől kapott azt hűségesen és Istennek tetsző módon használja. De a szíve minden nagyszerű lehetősége ellenére sem nyílt meg.

Sokan mondják, hogy akkor hisznek Istenben, akkor követik őt, ha majd olyan lehetőségeik lesznek, hogy megengedhetik maguknak, hogy gyülekezetbe járjanak, hogy adakozzanak: de amint látod, ez nem ezen múlik. Nem azon, hogy kinek milyen a körülménye, kinek milyen a lehetősége, hanem csak azon hogy kinek nyílik meg a szíve Isten felé és ki él az Isten által adott lehetőséggel megfelelően.

Jézus azt mondja: van Mózesük és vannak prófétáik, hallgassanak azokra. Micsoda komoly szavak. S milyen sokakat érintenek ezek a szavak. Jézus rámutat a hallgatói életében egy nagyon komoly problémára: arra, hogy teljesen felkészületlenek a Messiással való találkozásra. Szomorú, hogy ezt épp a megígért Messiásnak kell elmondani a számukra. Izrael népe csodát várt. Jóllehet sok csodát kapott, de úgy gondolta, hogy a Messiás érkezése minden problémájukra majd a megoldást hozza el, nekik onnantól kezdve nem is lesz több dolguk. Nézzük, hogy jutottak erre a következtetésre:

Minden népnél különlegesebb kegyelmet élveztek Isten oldaláról. Közöttük szolgált Mózes, Illés, Ézsaiás próféta nap mint nap, amikor épp melyik élt a nép között. Mi a szavaikból, tetteikből csak kis részleteket ismerünk ami írásban fennmaradt, de Illés, Ézsaiás is köztük járt-kelt, élte a mindennapokat, rengeteg tanítást adhatott, rengeteget lehetett megtapasztalni, megtanulni az életükön keresztül. Ezékiel, Dániel, Hóseás, nem fogom sorolni tovább, de gondoljatok bele. A mindennapok, a hétköznapok egy olyan drága lehetőséggel telt nekik, hogy Isten hatalmas eszközöket rendelt ki számukra, hogy szolgáljon feléjük, tanítsa őket.

Persze az ember nem az a fajta élőlény, aki megbecsüli, ha jót kap. Addig nem szomjaztak Istenre, amíg nem kerültek rabszolgaságba. Addig nem akarták meglátni Isten erejét, amíg nem törtek rájuk a filiszteusok. Addig nem voltak kíváncsiak sem Ézsaiásra, sem Jeremiásra, sem Mózesre, sem Dánielre, senkire. Nem, nekik jobb kellett, több kellett, mert nem becsülték meg azt, akit az Isten odaküldött szólni az igét, vezetni, tanítani. Hálátlan szívű nép, kemény szívű nép, de ha más többet kap, rettentő irigy szívű nép.

Nem becsülték Isten kirendelt eszközeit. Nem tudták értékelni az élő, jelenlévő prófétai kijelentést. Ezért szomorú Jézus és jegyzi meg a példázatban a végén ezt a szomorú mondatot: Atyám, látom ennek a szegény Lázárnak sikerült, küldd el őt...

Küldd el őt a testvéreimhez... mert bár volt pásztoruk, szólította őket, nem kellett nekik. Mert bár voltak előtte is akik szólták az Igét, azok sem kellettek nekik.

Igen, vannak akiknek egy próféta, egy lelkipásztor sem „elég jó”, de nekik maga Jézus sem „elég jó” mint a történetből látjuk. Miért is? Mert gazdagok? Mert szegények? Nem. Mert be van zárva a szívük Isten felé. És ez nem körülményektől függ. Nem lehet a körülményekre hivatkozni.

Látod milyen csodálatos Isten? Figyelmeztet és egyben vígasztal. Bátorít és erősít: nem a körülményeidtől függ, hogy örök életed lesz-e, nem a körülmények azok az adottságok amelyek közel visznek Istenhez, hanem a nyitott szív. S ha nyitott a szíved, megszólítható vagy. Isten neked a te idődben adott egyszerű emberén is akár.

Milyen csodálatos és vígasztaló az Isten. Amikor a gazdag embernek már a megvetett Lázár is jó lenne csak küldjön valakit Isten a testvéreihez: Isten sem azt mondja, hogy Lázár nem jó. Nem azért nem küldi mert nem megfelelő ember, hanem mert úgysem nyitott a szívük iránta. Istennek Lázár is elég jó lenne – csak nekik nem. Istennek Lázár is hiteles lenne a mocskos ruhájában a kutyák nyalta sebeivel – de nekik nem. Átéltük már mi is, amikor kemény megpróbáltatás után voltunk, hogy az emberek, korábbi testvérek „kutyába se néztek”. Átéltük mi is, hogy bemocskolva, de megszabadulva a nyomorúságból azt mondták „nem vagytok hitelesek”. Nekem személy szerint is nagy erősítés ez a történet és a „tisztátalan” Lázár. Istennek alkalmas lett volna eszközül Lázár, nem azért nem küldte, mer szerinte alkalmatlan lett volna, hanem azért, mert be volt zárva a szívük. Isten Lázárt nem veti meg, de ők megvetnék. Megvetnének még nála különb embereket is, de Istennek a megvetett, a hiteltelen, a besározódott, a bepiszkolt, a kutyák nyalta sebű Lázár is elég jó arra, hogy az Ő Országába befogadja.