Kínában egy vízhordózónak volt két nagy
cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában
hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt
és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó
hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Két teljes évig ez így ment, minden nap, a vízhordózó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére,
hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a
tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit
tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordózót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordózó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon
teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig
tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára.
Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem
ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem
lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a
házamat.
Tanulság:
Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk.
De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak,
teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell
fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátnunk másokban.
- Tudod, én sokszor úgy érzem, hogy én vagyok az a törött
cserépedény, és várom, hogy valaki azt mondja... { szükségem van rád
}... !! -
Kapcsolódó hírek:
Örök érvényű mese a barátságról
Életet életért
A farkas és a rózsa
Esőben táncolni