Valami nem sikerült, szigetünk messze került.
Sehol nincs ma helyem, ezernyi arc, mind idegen.
Veled más a világ, senki nem érti talán,
Hogy miért hajt ez a vágy, pedig ma már más ölel át.
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Szívemben él ez a hely, ahol még lennie kell
Valami jónak talán, hogy igaz a szó, nincs, ami fáj.
De kinn zord a világ, s megint a szívembe vág,
Lehet –e még ez a kép, mi legbelül él, végül enyém.
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Szökik a perc, rohan az út, múlik a lét nyomtalanul,
Valami kell a szavakon túl, a lángon, bennem, ami gyúl.
Jönnie kell, él a remény, égnie kell, ha ébred a fény.
Szökik a perc, rohan az út, nem múlhat,
Nem múlhat az álom nyomtalanul!
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, csak régi álmom,
De mégis várom én, hogy újra visszatérj!
Hát mondd, el mit tegyek, hogy újra visszatérj…
Kommentáld!