SZABÓ LŐRINC: SEMMIÉRT EGÉSZEN
Hogyrettenetes, elhiszem, de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mitbánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bentmaga ura, aki rab volt odakint,
És nem tudok örülni, csak a magam törvénye szerint.
Nemvagy enyém, míg magadé vagy: még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak szeretnél, teher is lehetsz.
Alku,ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja, minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a sorsomnak alkatrésze légy.
Félekmindenkitől, beteg, s fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsitíthass, már nem tudok mást:
Mutasdmeg a teljes alázat s áldozat
Örömét és hogy a világnak kedvemért ellentéte vagy.
Mertmíg kell csak egy árva perc, külön, neked,
Míg magadra gondolni mersz, míg sajnálod az életed,
Mígnem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél, addig énhozzám nincs közöd.
Kittörvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívül, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mintlámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd.
Feltöltötte: [Törölt felhasználó] | 10 éve
Látta 11 ember.
Kommentáld!