Én köszönöm a látogatásodat és a hozzászólásodat, kedves Emma!

Előzmény

Válasz

Nagyon szép a vers,de a festett képek színvilága is fantasztikus,nagyon érdekes jól megkomponált videó,köszönöm.

Válasz

Kedves Magdi!

Újabb professzionális hozzászólásodban gyönyörködve, azon tűnődöm, lehetséges-e ilyen ráhangoltság, mely megnyilvánulásaidból sugárzik!

Hihetetlen érzékenységgel olvasol a képekben rejlő üzenetek sokaságából!
Jávorka Csaba festőművész Barátom ujjongana örömében, hogy első látásra ekkora fogékonyságról tesz valaki tanúbizonyságot alkotásainak láttán!

Határtalan nyitottságról árulkodik az a lelkesedés, amivel az újdonság felé közelítesz, felismerve a színek segítségével történő ráhatás mibenlétét.
Nem is tudom, miért nem lepődöm meg azon, hogy tekinteteddel az örök élet felé nyújtózó fatörzseket követve, emberi sorsokat, életeket, érzelmeket, kapcsolatokat vélsz felfedezni "egyszerű" növényekben, színekbe fogalmazott formákban.

Tekintettel arra, hogy hozzászólásod záróakkordjaként, versem legfontosabb mondanivalóját is a maga teljességében sikerült megvilágítanod, azt kell mondanom; ritkán van szerencsém ekkora érzékenységhez!

Azért is nagyon szerencsés állapotnak tartom értő megnyilvánulásaidat, mert akarva-akaratlan, azoknak is képes vagy segíteni, akik már nyitottságot szereztek a látásra, de még nem egészen tudnak fókuszálni a lényegre!

Kimondottan örülök annak, hogy ilyen mélyen megérintettek Csaba alkotásai, melyek vers és zene "szenthármasságába" olvadva mutathatnak utat mindazoknak, akik hozzád hasonló nyitott lélekkel fogadják ezt a közös alkotást!

Szeretettel: Sanyi

Előzmény

Válasz

Kedves Sándor!
Csodálatos összhangban van a vers a festményekkel és a zenével, de őszintén mondom, hogy most nagyon sok gondolat és különböző érzés
fogalmazódott meg bennem.

Az én számomra nagyon kedvesek ezek az élénk színek a festményeken.

Az első képről, ami eszembe jutott: életút, vagy búcsúzás.
Mindannyian haladunk egy úton és valahol az út végén az életünk végén áthaladunk egy alagúton, elhagyjuk földi otthonunkat, földi sátorházunkat, amelyet a fák összeérő ágai mutatnak, majd belépünk egy másik életbe az örök életbe.

A fehér törzsű és a sötét barna törzsű fákra tekintve azt gondolom, hogy ezek különböző emberi életet jelenthetnek, melyek valahol fönt a magasban, de összekapaszkodnak, világos színekben összetalálkoznak.
Ezek a fák, a végtelenbe nyúlnak, amiből az elmúlásra következtetek, de mivel ugyanazokkal az élénk színekkel van ábrázolva folyamatosan, így én arra gondoltam, hogy ezek az alakzatok szintén jelenthetik az élet folytatását, illetve az örök életet.

A sötét zöld színnel ábrázolt fák a versben hallott gyászt, temetést, majd a következő kép már a fák világos lombkoronájával a végtelenbe távozó emberi lelket ábrázolhatják.
Nagyon jól kivehető az ágas-bogas lombkorona alapján az utolsó képen a végtelen.

Köszönjük szépen kedves Sándor, hogy megtiszteltél bennünket és megcsodálhatjuk ezt a gyönyörű alkotást.

Szeretettel: Magdi.

Válasz