A pozitív gondolkodás a negatív hatású kifejezések és gondolatok kerülése mellett elsősorban megoldáscentrikus hozzáállást jelent.

Már az ókorban is neves szószólói voltak. Marcus Aurelius így írt a Rossz érzések ellenszere című művében: „Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre a még nem létezőt, s ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdo¬noddá, elválaszthatatlan részeddé lett –, ugyan ki akadályozhatná meg, hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint he¬lyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”

Az univerzumban minden energia – az anyag, a fény, a hang, a gondolat, de még az érzés is. A tudományos vizsgálatok is igazolták, hogy nemcsak külső hatások idéznek elő fizikai változást a testben, hanem a gondolatok, az érzések is befolyásolják a szervezet biokémiai folyamatait. Az ember a gondolat típusa szerinti energiamezőt épít maga köré. Ez az energiamező annál erősebb, minél gyakoribb és intenzívebb az azonos vagy hasonló gondolat. Mert a hasonló gondolatok vonzzák egymást. Az energia-megmaradás törvénye szerint az univerzumban a legcsekélyebb energia sem veszhet el: az energia nem tud eltűnni, csak az egyik állapotból a másikba átalakulni.

Tudni kell azt is, hogy az univerzumban minden rezeg, valójában tehát az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések megnyilvánulása. Ebből következik, hogy a gondolat, az érzés és az akarat is rezgés, a test és a lélek pedig a vele rokon rezgéseket veszi át. Így vonzzák magukhoz a hasonló beállítottságú emberek egymást, és így kerülnek elő a gondolatoknak és érzéseknek megfelelő életkörülmények, történések.

„Ha a félelmeinkből merítünk tanácsot, akkor tudnunk kell, hogy a félelem félelmet szül – fogalmazza meg az alaptörvényt Norman Vincent Peale a Hit című művében. – Ha kétségeink vannak önmagunkkal, valamint képességeinkkel kapcsolatosan, és alacsonyabb rendűnek gondoljuk magunkat, akkor csupa kudarccal és akadállyal szembesülünk. Nagyon fontos tehát, hogy gondolatban gyakran már előre kudarcot vallunk, pedig a hit varázslatán keresztül akár győzelmeket is arathatnánk.”

Aki tehát a gondolatai irányát megváltoztatja, az megváltoztathatja az egész életét. Mivel a gondolat befolyásolja a sorsot, mindenkinek meg kellene tanulnia, hogy a gondolatait a lehető legoptimálisabban használja.
A pozitív gondolkodás nem azonos a hurráoptimizmussal. Valójában csak azt ismeri fel, hogy minden, ami történik, a javára válik, és segítségére van, még akkor is, ha kellemetlen vagy fájdalmas. A problémák csupán az élet által állított feladatok. Tekinthetők ajándéknak is, hiszen aki megoldja, az fontos felismerésekre jut. „Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk, mert ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok.” (Madeleine L’Engle).

A pozitív gondolkodás tehát a látszatot áttörő, mélyreható gondolkodás. Ezért tulajdonképpen negatív történés nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról lehet beszélni, aminek a bekövetkezése szükségessé vált. Antoine de Saint-Exupéry Fohász című versének sorai éppen erről szólnak:
„Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!”
A belső tartás teszi az embert igazán pozitív gondolkodásúvá akkor is, sőt különösen akkor, ha az életben nehézségek adódnak – hiszen akkor a probléma helyett feladatot lát. Hogy mondta Winston Churchill? „Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.”
Az sem mindegy, hogy miként közelítünk egy helyzethez. Attól függően, hogy milyen az egyén beállítottsága, ugyanannak a valóságnak más-más részét érzékeli, vagyis más-más világban él. Alphonse Karr találóan fogalmaz: „Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsának tövisei vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.”

“Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt a valamit -kerül, amibe kerül- meg tudjuk valósítani.” (Marie Curie)

“A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.” (Kurt Tepperwein)

Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom mi jó s mi rossz, elgondolkodtam miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket és miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék. E célból a következő módszert dolgoztam ki.

Tizenhárom erény címszavába gyűjtöttem mindazt amit magam elé mint szükségest vagy kívánatost tűztem, majd minden címszóhoz mellékeltem egy rövid utasítást az erény mibenlétéről. Az erény címszavai s a hozzá fűzött címszavak így hangzottak:

1. MÉRTÉKLETESSÉG
Ne egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.

2. CSÖND
Csak úgy szólj, ha a magad vagy mások javát szolgálod; kerüld a fecsegést.

3. REND
Legyen meg minden holmid helye; legyen meg minden tevékenységed ideje.

4. HATÁROZOTTSÁG
Határozz mit kell tenned; hiánytalanul tedd meg amit elhatároztál.

5. TAKARÉKOSSÁG
Csak úgy költekezz, ha mások vagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj.

6. SZORGALOM
Ne veszíts időt; hasznos dolgon munkálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet.

7. ŐSZINTESÉG
Bántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz eképpen szóljál.

8. IGAZSÁG
Senkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való kötelességed el ne mulaszd.

9. MÉRSÉKLET
Kerüld a végleteket; de légy türelmes a legvégső határig azok iránt, akik megsértenek.

10. TISZTASÁG
Ne tűrd sem tested,sem ruhád, sem környezeted tisztátalanságát.

11. NYUGALOM
Állj ellent az apró bosszúságnak; a hétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak.

12. MAKULÁTLANSÁG
Ritkán élj a kéjjel; céljának egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömörig, erőd fogytáig, mások vagy magad békéjének, jóhírének rovására ne űzd.

13. ALÁZAT
Kövesd Jézust