Egy cipész mester azt álmodta, hogy a következő napon Jézus fog a háza
előtt elhaladni. Boldogan ébredt föl, és el sem aludt újra. Bizonyos
volt, hogy álma teljesül, és megláthatja az Urat. Korán fölkelt tehát,
és rendet teremtett műhelyében. Magára öltötte ünnepi ruháját, és így
várt az Úr jövetelére. Hogy jobban kilásson az utcára, az ablak elé
helyezte a széket, és miközben dolgozott, minden járókelőt alaposan
szemügyre vett. Jöttek-mentek az emberek, de az Úr Jézus csak nem
akart megjelenni. Most éppen egy szegény asszony ment el az ablak
előtt gyermekével. A szegénység és a nélkülözés szinte az arcukba volt
írva. A cipészmester megsajnálta őket. Behívta az asszonyt és a
gyermeket. A szegény asszonyt könnyekig meghatotta a cipészmester
jósága. Elmesélte nyomorúságukat és a kilátástalan jövőt. Elhatározta
épp ezért, hogy gyermekeivel együtt beleöli magát a folyóba. Akkor
legalább vége lesz minden nyomorúságnak.
- Ne tedd ezt, jóasszony - vigasztalta a cipészmester. - Jézusunk mem
hagy el téged sem, csak bízzál benne! Minél nagyobb a baj, annál
közelebb van hozzánk! Most pedig üljetek le és egyetek. Így segített
rajtuk a jószívű cipészmester.
Alighogy a szegény asszony elment, egy hólapátoló ember ment el az
ablaka előtt. Látszott rajta, hogy nagyon fázik. A cipészmester
megsajnálta és behívta műhelyébe. Meleg teával kínálta. Hamarosan egy
koldus vetődött arra, és a cipészmester őt is behívta. Csak Jézus nem
jött.
Közben beesteledett, és a cipészmester még mindig ott állt ablak előtt
Jézusra várt. Éjfélre járt már az idő, de az Úr Jézus nem
jelentkezett. Ekkor csalódottan elfordult az ablaktól, és elhatározta,
hogy lefekszik. Előbb azonban szokásához híven elővette a Szentírást,
és találomra kinyitotta. Tekintete megakadt ezen a mondaton: "Amit
testvéreim közül eggyel tesztek, velem tettétek..."
Ebben a pillanatban melegség és világosság járta át a cipészmester
lelkét. Egyszerre megértette, hogy a mai napon háromszor is
találkozott Krisztussal, és háromszor is köszöntötte lakásában.