Minden embernek döntenie kell, merre indul el. Előtte két ajtó,
kétféle lehetőség. A tágas kapu a széles útra visz, melynek végén a
Pokol tüze vár. A széles út kényelmes, elfér rajta minden, a vagyon, a
hírnév, mindenféle bűn, de mindezek után ítélet vár arra, aki ezt
választja. A szoros kapu a keskeny útra nyílik, aminek vége a
Mennyországba vezet. Erre az útra csak úgy lehet rálépni, ha minden
bűnt, földi terhet és értéket kívül hagyunk. Jeruzsálem falán volt
sokféle kapu. Az egyik közülük a "Tű foka". Ez egy nagyon kicsi kapu,
szűk is, alacsony is. Azt a célt szolgálta, hogy ha egy vándor késő
éjszaka érkezett a városba, mikor már minden más ajtó zárva volt,
akkor ezen a csöpp ajtón mégis beléphetett a falak biztonsága mögé, de
csak ő maga. Ha volt tevéje, arról mindent le kellett venni, és a kapu
olyan alacsony volt, hogy a teve csak térden állva fért be rajta. A
szoros kapu is hasonló. Nem lehet bemenni rajta, csak térden állva,
terhek és értékek nélkül. Ez sokszor olyan elfogadhatatlannak látszik,
mert az emberek nemcsak bűneikhez és értékeikhez ragaszkodnak, hanem a
terheikhez is! De a keskeny út nagyon meredek, felfelé vezet, és
megterhelten nem lehet járni rajta! A keskeny úton nehéz haladni, sok
fáradtsággal jár, sok nemmegértéssel, küzdelemmel, lemondással, de ha
látjuk, hogy az út végén ott ragyog a Menny tiszta fénye, hív a
Szeretet hona, ahol többé nem lesz sírás és fájdalom, hanem örökös
öröm, ahol bűntől mentes, új világ vár ránk, akkor nem sajnálunk
semmit letenni, csakhogy végig tudjunk menni ezen az úton! Az ajtó
maga Jézus Krisztus. Ő mondja: "Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam
megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál." Ján.
10. 9.

Csak a keskeny út végén vár ránk az utolsó ajtó, a Mennynek ajtaja! Az
egész Föld színéről bemehet oda az, aki a bárkán belül van, akin Jézus
Krisztus vére van, aki végigjárja a keskeny utat, aki kegyelemben él.
Minden hívő ember vágyik belépni ezen az utolsó ajtón, mert akkor
végre célba ér! Megszűnik a harc, a küzdelem a bűn ellen, megszűnik a
betegség, nyomorúság, fájdalom, ami ezen a Földön a bűn következménye.
Aki előtt ez az ajtó kinyílik, az átváltozik, mennyei testet kap, ami
lehetővé teszi, hogy színről-színre meglássa Istent! Új világ lesz az,
egy bűn nélküli, csodaszép világ! Ott a szeretet törvénye uralkodik.
Ott a Bárány és a Menyasszony szerelme beteljesedik. Boldog az, akinek
szívét átjárja a vágy, hogy eljusson oda!

Ezek az ajtók mindenki előtt nyitva állnak. Mindenki eldöntheti, hogy
belép-e rajtuk. Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig, milyen
úton vagyunk éppen! A keskeny útnak van egy ismertetőjele. Ha nehéz
is, göröngyös is, sok fájdalom, támadás is ér, mégis belül, a szív
mélyén ott van a drága öröm és bizonyosság, hogy az Úr Jézushoz
tartozunk, vére rajtunk van! Ha Jézus nevét halljuk, hála és öröm jár
át. Érezzük Jézus mindent odaáldozó nagy szerelmét és ez a szeretet új
erőt ad mindig a továbbhaladásra. Ha Jézus iránti szeretetünk eltűnt a
szívünkből és helyette világi vágyak, célok uralkodnak bennünk, akkor
el kell gondolkodni, nem tértünk-e le a keskeny útról? Nem adtuk-e fel
mennyei célunkat? Ma még nyitva van az ajtó, újra be lehet lépni
rajta! De vigyázzunk, mert egy napon az ajtó bezáratik! Akkor a
megtérés lehetősége megszűnik, és csak az marad életben, aki az Ajtón
belül van!