Radványi Sándor: Ősz
Az akácfákon dideregve  Rezeg a sok száradt levél,  A tarlott, fonnyadt határon  Fel-felsikolt az őszi szél. 
Ködpárás reggel hullt a tájra,  Mely láthatatlan betetőz...  A kis virágok haldokolnak, Itt az ősz!

• 
  

   

  Komótosan közeleg
  az a simlis Ősz...
  Az utolsó kanyarban
  kissé elidőz,
  Vénasszonyok nyarának
  kalapot emel,
  pince-hideg reggelen
  megfogja kezed.

Megható és tanulságos történet...


Ma hazafelé buszoztam és ugyanolyan útnak indult mint az összes többi, de a mait sosem felejtem el. Egy bácsika szállt fel az egyik megállónál. Ideges volt és zavart, sok táskával a kezében. Leült hozzám.
Majd kivett az egyik szatyrából egy darabokban lévő mobilt.
Elnézést kért tőlem, hogy szétpakolt.
Remegett a keze, ahogy próbálta összerakni és elkezdtek potyogni a könnyei. Megkérdeztem, segíthetek-e neki és elvettem tőle.

"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.

Egy nagyvállalt vezetojének fel kellett hívnia egyik alkalmazottját az
 egyik központi számítógép meghibásodása miatt. Felhívta az alkalmazott
 otthoni számát, a kagylót pedig egy gyerek vette fel suttogó hangon
 beleszólva: "Hello?" "Apukád otthon van?"- kérdezte.
 "Igen,"- suttogta vékony hangon.
 "Beszélhetnék vele?" A fonök meglepetésére a vékony hang azt suttogta:
 "Nem." Mivel egy felnottel szeretett volna beszélni, a fonök azt
 kérdezte:
 "Anyukád ott van?"
 "Igen," hangzott a válasz.

A fény arannyal öntözi még
A szõke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már Őszi csapat.
A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már őszi pompa mind.
Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
Lelkemben vígan elringatok,
Megszépül lassan, ami rég volt,
De ez már októberi égbolt!

Az igazi nagyság mértéke az, hogy mekkora szabadságot adsz másoknak, nem pedig az, hogy mennyire tudsz másokat arra kényszeríteni, amit te akarsz.
(Larry Wall)
 

" Milyen parányi része az életünknek, amit csinálunk vagy amit mondunk. A valódi életünk a gondolatainkban zajlik, és azt nem ismeri más, csak mi. " (Mark Twain)

" Az ostoba azért él, hogy egyék és igyék, az okos azért eszik és iszik, hogy éljen.

Zelenka Brigitta

Ha újrakezdhetném

Ha valami égi csoda folytán
újrakezdhetném életem,
kopott gúnyaként levetni múltam,
nem lenne bennem félelem,
mint aki elrontotta leckéjét,
úgy indulnék tiszta lappal
- ha újrakezdhetném életem -
holnap a felkelő nappal.
Szívem kitárnám minden csodára,
nem futnék, rohannék vakon,
hagynám, hogy áldott májusi eső
permetezze a homlokom,
selyemfű-derékaljon pihenve
beszívnám illatát a nyárnak,
figyelném pillangók könnyű táncát
ahogy virágról virágra szállnak,
s ha meleg ölén a nyári rétnek
elszenderednék talán,
rám borítaná féltőn palástját
a csillagos éji magány...