Ezen a napon

Ez a nap azoké, kik nincsenek,
Többé már vissza nem intenek,
Akikhez kötődtünk, akiket szerettünk,
Akik már Velünk vannak, szívünkben laknak,
Ezen a napon, ha eső szakad,
Mintha mind-mind megkönnyeznék,
Hogy őket mennyien szerették.

Mécses fénylik kicsi lánggal,
Ha letekint valaki, látja
Mécsesfényben a tömeget,
S a némán gördülő könnyeket.

Sokasodik az emberek sora,
Egybefonódik itt mindenki sorsa,
Akarva akaratlan itt leled,
A környékbeli ezernyi embert.

A legnagyobb áldás, amelyben Isten az embert részesíti az, hogy elválasztja bűnétől.

Mit is mondunk a másiknak amikor úgy köszönünk el, hogy Isten megáldjon? Hirdetjük, hogy Isten áldást akar adni, hiszen ő az áldás forrása. Kérhetünk áldást mások és magunk számára, de az áldást mindig az Úr adja.

Amikor azt mondjuk áldom az Urat, akkor ezzel azt fejezzük ki, hogy dicsőítjük, hálát adunk neki.

Az Ároni áldásban Isten megbízásából egyik ember a másiknak kívánja, hogy legyen rajta Isten áldása, ami nem más, mint mindaz a jó amire neki szüksége van.

Elmúltak a szép napok, elszálltak az évek,
Csak régi sebeim fájdalmát látom, ha a szemedbe nézek.
Nincs már benne jókedv, öröm, kacagás,
Nincs már meg az a tüzes, vad lázadás.
Eltűnt a fénye, s az a különleges csillogás,
Melyet oly sokszor láttam, de rajtam kívül senki más.
S ha magamba tekintek csak összedőlt üres romokat látok,
Ha a tükörbe nézek, igaz mosolyt már régóta nem találok.
Helyette arcomat éjenként könnytenger borítja el,
Szívem üvölt, de hangjára csak a sötét csend felel.
S könnyem éget, perzsel amint elhagyja szemem,
Majd a párnámra hull, tanulságot hagyva ott nekem.
Ám nem jó tanár, hisz még mindig nem tudom,
Egyedül, nélküled, hogy menjek az úton.
Igyekvőn szedném lábaim, hogy messzire érjek,
De minden lépésemben a régi emlékek mesélnek.
Mindenkiben azt látom, mi egykor bennem égett,
Míg én üres vagyok, s már rég nem látlak téged.
Ám ha mégis látlak, tőlem messze vagy,
Messzebb, mint a Hold, a csillagok, s a fénylő Nap.
S karom feléd nyújtani már nem tudom,
S te már nem hallod, amikor a nevedet suttogom.
Már csak magamban őrizhetem a múltat, halkan, titokban,
Már nem én hallhatom, szíved mily’ ritmusra dobban.
S tudom, az én szívem úgy dobogni nem fog már,
Mert ez az érzés az életben csak egyszer jár.
Így lehunyom a szemem, s utat adok az újabb könnyeknek,
S csak remélem, hogy sose feledi el, ha valakit egyszer igazán szerettek.

Ismeretlen szerző

forrás: suzymama.bloglap.hu

Snoopybabe népszerűsége mondjuk érthető, csak rá kell nézni bogyószemeire és cuki kerekded pofijára, ráadásul testfelépítése, valamint fehér és rozsdavörös színekben pompázó bundája is igazán gyömöszkölnivaló. Ennek ellenére gazdája nem számított ekkora érdeklődésre, amikor a saját és barátai örömére képeket és videókat kezdett posztolni kedvencéről, ám ha egy üzlet beindul... Snoopybabe ma már különböző ruhákban is pózol rajongóinak, és természetesen a cicák kedvenc mémje, a macskenyerezés sem maradhat ki a repertoárjából.

 Szeretlek őszinte szeretettel!

Szeretlek őszinte tiszta szeretettel
Érted vagyok, élek létezem
Napod vagyok, barátod, ki fogja kezed
Soha nem engedem el, mert szükséged van rá!

Szükséged van lelki erőre, támaszra
Nem kell szólnod, érzem ezért jöttem
Maradok addig amíg nem küldesz el
Megértelek a barátod vagyok, a messzi távolból!

Ne csüggedj, ne hajtsd szomorúan le fejed
Te jobb vagy, mint gondolod magadról
Értékes ember vagy, akinek szerető szíve van
Nincs miért szomorkodnod, én őszintén szeretlek!

 Igazán szép történet.. "Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így szólt: - Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi? - Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben? - Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyerekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

 Van, hogy a szemünk láttára tűnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda. (...) Mindenki eltűnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk.

 Ez valami, amit mindnyájunknak legalább hetente egyszer el kéne olvasni!
Mindenképp olvasd el az egészet!
Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:
"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":

1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2., Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.

Várnai Zseni: Csodálatos 

Miért keresnék távoli csodákat? 

hiszen, hogy élek, maga is csoda! 

Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem, 

csodálni ezt meg nem szűnök soha. 

Csoda, hogy látok, hallok és beszélek, 

csoda, hogy érzek és gondolkodom, 

képzeletemben képek szárnyasodnak 

s betűhálómmal őket elfogom.    Hát nem csoda, hogy írok, egymagában? 

Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene? 

Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik 

e furcsa szellem titkos búhelye? 

Csodálhatnám a napot és a holdat 

s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen; 

de mért szállnék a messzi csillagokra, 

hiszen csoda az én kis életem. 

És új életek szakadtak belőlem, 

oly egyszerű és mégis oly csodás, 

ahogy a rügyből a levél kipattan, 

mégis mi hát egy új fogantatás? 

Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni, 

mi a remegés, mi a félelem? 

S mily különös, úgy csüggni mindhalálig 

egy idegen, egy másik életen. 

A gyerekem az életemnek mása, 

ő én vagyok, de mégis Ő maga. 

Csodáltam őt, amikor járni kezdett, 

mikor kibuggyant legelső szava, 

s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem: 

lehetséges, hogy Ő még Én vagyok? 

s mikor benne is képek szárnyasodtak, 

akkor éreztem, hogy már elhagyott. 

Csodálatos, hogy mennyiféle kép van, 

s ahány ember, megannyi képzelet. 

Mindenki lát, csupán röptén elfogni 

kevesen tudják ám a képeket,  művésznek mondják az ilyen varázslót, 

aki szavakba, színbe, kőbe vés, 

de honnan ez, én is miként csinálom? 

Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.    Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek! 

Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?! 

Akár a mag, amely egy sziklacsúcson 

gyökeret ver s kövek közt megfogan. 

A szél a gyönge magvat elsodorja, 

de erős az élet és megtapad... 

Csodálatos az élet és hogy élek 

Várnai Zseni:

Egy női szív kering a Föld körül.

A hetkoznapok rohanasaban ,
Legyen szamodra nehany ora,
Mikor szivedet betakarja,
A beke puha alomtakaroja,

Hunyd be a szemed, pihenj meg,
Hallgasd, ahogy a csend mesel,
S amit szeretettel , szivbol adnak,
Elfogadni azt soha ne felj,

Tanuld meg, lehet ebren almodni,
Fenyeset, szepet, ezer csodat,
Hagyd, hogy hullo konnyed lemossa,
a fajdalmas mult porat.

Eletunk sokszinu tarka fuggony,
Sotet a bu, es az orom feher,
Az ember igy van megteremtve,
Osztonosen is folyton remel,

Nem is tudjuk, de mindig varunk,
Sokszor talan csak nehany szora,
Barati szivre, egy kis mosolyra,
Hogy jusson rank is nehany ora,

Nem gyenge az aki mer szeretni,
S valaszt, sok kerdesre nem keres,
Szemunkkel nem latjuk,mi a fontos,
A lenyeghez, csak a sziv vezet.

Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek.Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat.A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe
befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük
az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az
emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség.Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is.

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni!
Ha leeszem a ruhámat ......, ha nem tudok rendesen felöltözni ......, légy türelmes! Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!
Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot ......., ne szakíts félbe ......., hallgass végig! Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál!

 Meddig lehet hinni? (…) Hány kudarc szükséges ahhoz, hogy valaki föladja a hitét? És végül a legfontosabb: Mikor derül ki a hitről, hogy vakhit? Mikor derül ki, hogy becsaptam magamat? S amit vártam és reméltem, nem valósul meg soha! Mikor derül ki, hogy a vágyad - bárhogy hiszed, akarod, reméled s bármennyi áldozatot hozol érte - nem teljesül? Mikor történik az, hogy a hit egy eszmében, egy vallásban vagy akár a saját jövőmben elévül? Mikor jön el a pillanat, amikor a padlóról már hiába állsz föl - vesztettél.

Megígérem magamnak...

Hogy elfelejtem a múlt hibáit és a jövőbeli sikerekre törekszem.

Hogy vidám leszek, és mosollyal fordulok minden egyes ember felé, akivel találkozok.

Hogy annyi időt fordítok saját magam jobbítására, hogy mások kritizálására már nem is marad időm.

Hogy túl nagy leszek az aggódásra, túl nemes a haragra, túl erős a félelemre, és túl boldog ahhoz, hogy a gondot engedjek a jelenembe.

Hogy jót gondolok magamról és ezt a tényt a világ számára is nyilvánvalóvá teszem, nem hangos szavakkal, hanem nagyszerű tettekkel.

Hogy abban a hitben élek, hogy a világ az én oldalamon áll, amíg a bennem lévő legjobbhoz tartom magamat.

Megígérem magamnak...

Hogy erős leszek, és semmi sem zavarhatja meg a lelki békémet.

Hogy egészségről, boldogságról és bőségről beszélek mindenkinek, akivel találkozok.

Hogy minden barátommal éreztetem, van bennük valami értékes.

“Célozd meg a Holdat!

A gyógykezelés

Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagál. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tünt, ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.
A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta.

Nem mondod, hogy szereted,
mert nem mondhatod neki.
Mindent elrontanál. Elfutna,
elrohanna abban a pillanatban,
ahogy megértené, hogy ez most
más. Ez nem amolyan baráti ölelés,
hanem annál több. Darabokra
törtség, fájdalom marad minden
érintés után, mert más az, amire
te vágysz - de nem mondhatod el.
Nem mondhatod el, mert túl
fontos neked ő. Nem veszítheted
el, bárkit elveszíthetsz, bármit
túlélsz, de azt, hogy ő ne lenne
többet.. Na azt nem.

Magunkat emésztve, érzelmeket
visszafojtva, teljesen felőrölve,
össze-vissza kínlódva tekergetjük
a szívünket, fáj, az biztos, de
inkább ártunk neki, mert a másik
nem tudhatja.

A hûség és a megbízhatóság a Kutya legjellemzõbb tulajdonsága. A legnagyobb állóképességgel, állhatatossággal rendelkezik, ami csak elképzelhetõ. Igen család szeretõ. Ha megbomlik a családi harmónia, boldogtalan, és igyekszik a békét gyorsan helyreállítani. A legnagyobb idealisták közöttük találhatók. Önzetlenek, nemcsak saját magukra gondolnak. és fáradságot nem ismerve dolgoznak, hogy elérjék a közös célt.  

A HÜSÈGES HACHIKO TÖRTÈNETE: Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában.

Otthonom

A világban én bárhol is legyek,

Mindenhol vannak gyönyörű helyek,

De értékeik nem is olyan nagyok,

Mint annak a helynek, hol otthon vagyok.

Hosszú út végén mindig vár egy hely,

S a szívemben ez a legelső, mely

Számomra békét és mély nyugalmat rejt,

Mi más, ha nem az édes otthon s a kert.

Az út végén, egyre közeledve,

Szívem jelzi hevesen remegve,

Hogy már csak rövid percek kérdése,

Otthonom határának átlépése.

Félrelépés
***************
Egy dokinak viszonya van az ápolónővel, aki teherbe esik tőle.
Mivel nem akarja, hogy a felesége is tudomást szerezzen a gyerekről, jó sok pénz ad az ápolónőnek, és megkéri menjen Olaszországba megszülni a gyereket.
-Hogyan fogom tudatni, hogy a gyerek megszületett ? kérdezi az ápolónő.
-Csak küld egy képeslapot, és ird a hátoldalára, hogy " Spagetti " és én gondolskodok a további kiadásról is.
Az ápolónő jobbat nem tudván, Olaszországba repül..
Pár hónappal később egy nap a doktor felesége felhivja férjurát:
- Kedvesem kaptál egy nagyon különös képeslapot, de nem értem mit jelent.
- Csak várj mig hazaérek, és azonnal elmagyarázom- mondja a doki.

Hazaérkezés után olvassa a lapot, azonnal szívrohamot kapott.
Rohammentő szállitja az ügyeletre,egy orvostanhallgató hátramarad, hogy vigaszt nyujtson a feleségnek, és kérdezi az előzményeket.
Ekkor a feleség előveszi a képeslapot, amin a következő áll:
" Spagetti, spagetti, spagetti, spagetti,-- kettő kolbásszal és húsgombóccal, kettő pedig anélkül.....



forrás: suzymama.bloglap.hu

 Te is lehetsz valakinek a csodája

Sokan várnak csodát, de te magad is lehetsz valakinek az életében csoda. Isten, embereket használ, hogy csoda történjen. A hozzáállásunk az legyen, hogy az embereknek tegyünk valami jót: valakit bátorítsunk, a szükségét betöltsük, valakihez ma kedvesek legyünk – hogy valakinek légy a csodája. Az örömünk összefüggésben van azzal, mennyit adunk. Sokan azért boldogtalanok, mert fukarok. Csak a saját szükségeikre fókuszálnak.

  2013. október 15. – Kedd

   Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála.
   Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus
   étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött  rajta. Az Úr ekkor így  szólt
   hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét,
   de belül tele vagytok  rablással és gonoszsággal.  Esztelenek! Hát nem  az
   alkotta a belsőt, aki a külsőt is?

Szép őszi estét kívánok!

A Boldogság csodálatos összhangja... /I.rész./

  Ha megfigyeljük a boldogság fogalmát, a Bibliában,akkor egy csodálatos összhangot fedezünk fel. Az írók más-más korszakban éltek,de mondani valójuk a boldogságrol  megegyezik,bár közel 1600-év választotta el öket,egymástol. Ez egy bizonyíték,arra  hogy a Biblia íróit egy Lélek ihlette írásra. Olvasd el: II.Pét.1,20-21. /Ésa.34,6. /Ján.5,39. /

Ezen igék arrol tanuskodnak hogy: +Az írok egy forrásbol merítettek, Isten Lelke ihlette őket.

Ma gyönyörű élményben volt részem. Hazafelé jövet, a Krisztina körúton arra lettem figyelmes, hogy a hátam mögött valaki hangosan magyaráz. Hátranézve egy hatvanas nőt láttam, aki karon fogva vezetett egy hajlott hátú, talán nyolcvannál is idősebb asszonyt. Közben hevesen győzködte. "Minden nap ki kell mozdulni valahová. Én bizony megyek, ha hívnak, ha van kedvem, ha nem, nem lehet folyton egyedül otthon ülni. Olyan gyorsan elmúlik ez az egész, aztán az ember ott van, hogy nem élt semmit, csak vége." A kis öregasszony bizonytalanul bólogatva követte, majd félénken megkérdezte.

 A Te eszedre esküszöm,
hogy jó barát leszek!
Hogy fogadalmam több legyen,
rá egy mancsot teszek.
A hűség nálam alapelv,
a szívemből fakad.
Amíg élek a barátomnak
tudhatod magad!
(Aranyosi Ervin)

 2013. október 12. – Szombat

   Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből:
   „Boldog a méh, mely  hordozott téged, és az  emlő, amely táplált!” Erre  ő
   így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát  hallgatják
   és meg is tartják!”
   Lk 11,27-28

   Elmélkedés:

   A tömegből felkiáltó asszony Jézus édesanyját nevezi boldognak, ő  viszont
   még boldogabbnak tartja  azokat, akik  hallgatják Jézus  tanítását.

Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki
ezt mondta Istennek, "Tudom ám, hogy ki vagyok én!"
Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten
Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra amit a Királyságban már
az összes lélek tudott.
Pompás! - mondta - Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és
most már az akart lenni, aki valójában volt.

Wass Albert: Otthon

Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.

Nem kell hozzá sok.

— Gondolatok Az Életről

 Kéz, amely megtarthat

- Anya, apa, megyek haza!
Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.

- Természetesen - válaszoltak a szülők. Szívesen látjuk őt is.

- Tudnotok kell még valamit - folytatta a fiú. Az én barátom Súlyos sebesüléseket szerzett. Aknára lépett, elveszítette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.
- Ez borzasztó fiam!

 Ha valaki nem születik angyalnak, el kell sajátítania az angyaltant.

Az első évben megtanul együtt érezni és belebújni a védenceibe. Érzi a fájdalmaikat, féli a félelmeiket, együtt sír és nevet velük.

A második évben megtanul szeretni. Ez már nemcsak érzés, hanem értés is. Nem elég érezni, érteni is kell a másikat: ez az igazi szeretet.

A harmadik évben megtanulja a távolságtartást. Azt, hogy nem szabad valakit túlszeretni. Nem szabad bárkinek, bármikor odaadni magát - naiv módon, elolvadóan.

    Őrangyal

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra

Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra

Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem

Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet

Ha az életedet veszed újra fontolóra

És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla

Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet

Ott leszek és megmentem összetört lelkedet

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz

Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz

Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda

Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda

Mert én vagyok az őrangyalod

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból

És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól

Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól

Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj

Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj

Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz

És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!

https://sites.google.com/site/chantoudedaolu/meditacio#TOC-Az-rint-s-Gyakorlata

Most ha hangzik

Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható,
add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam!
Kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó,
Te akaratodban legyen bizodalmam.

Harag napja ha jő, heve tűzben gerjed,
emésztetik abban ország, s az egész föld.
Isten igazságos, az Ő célja nemes,
hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn.

Útján hozzáfordul majd a tévelygő nép.
Közös akarattal, megtisztult ajakkal,
segítségül hívja, szólítja szent nevét.

Szolgálja hű szívvel, tiszta lelkülettel,
cselekedetében meg nem szégyenül,
szent hegyére tekint mély tisztelettel.

   2013. október 8. – Kedd, Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya

   Abban az  időben:  Isten  elküldte  Gábor  angyalt  Galilea  Názáret  nevű
   városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából  való
   Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
   „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
   asszonynál!”
   Lk 1,26-28

   Elmélkedés:

   Az  angyali  üdvözletkor,  azaz  Jézus  születésének  hírüladásakor  Isten
   küldötte „kegyelemmel teljesnek” nevezi Máriát.

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni ..........-válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők.

Mészely Adél: Az első út egyedül

Sün Simi egy derengőfényű kora nyári hajnalon született. Olyan csupasz és sima volt újszülött korában, hogy anyja a Simi nevet adta neki. Siminek azonban, mint minden valamirevaló sünnek, már élete első napján előbújtak fehér tüskéi. Szépen növekedett és hamarosan ő lett a legügyesebb a süngyerekek közül. Sok gyakorlással az összegömbölyödést is kezdte megtanulni. Esténként már elkísérhette mamát vadászni, de egyedül még nem merészkedett volna messzire a gondosan bélelt családi fészektől.

Az ima kéztartása

Az ima kéztartása (a két kéz ujjhegyeinek összeillesztése, vagy az egymásba kapcsolódó ujjak) a legismertebb egyházi jel.
Megnyugtat, segíti az elmélyülést, testi-lelki-szellemi harmonizáló, energetizáló.
A tisztelet jele harmonizálja az ember biomagnetikus mezőjét. A mellkas előtt egyesített kezek és ujjak a vallásos gyakorlatokból ismert imatartás póza úgy konfigurálja az ember energiaszerkezetét, hogy megkönnyítse az erők cseréjét a mikro- és makrokozmikus világok között.

Várnai Zseni

Őszi dal

A nyár szerelme forró és merész,
de édesebb az őszi napsütés,
a csókja már nem éget, mint a láng
csak simogat, mint egykor jó anyánk,
szívünkre könnyű, enyhe fénye hull...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul.

Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
hol lágy zene, hol vészes szenvedély,
a fény, az árny oly gyorsan változó,
mint életünk, e hullámzó folyó,
még kék az ég, de már is el borul...

 Keresztet a földön minden ember kap,
Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Születhet kunyhóban, avagy palotában,
Elkészítve várja az ő keresztfája.
Az a csoda aztán, hogy senki sem látja,
Mint vérzik a válla, hogy sebes háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
Viszi a keresztjét Krisztusi erővel.
Van aki könnyen hordja,s még nevetni is tud,
Míg a másik zokog, és a földre rogy.
Van aki büszkén viseli, hisz más úgysem látja,
Milyen nagy a másik ember keresztfája.