Neked álmodom, anyu

a napnak sugarát
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Néked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
apró könnyeit.

Elhozom néked, anyu

a hulló csillagot,
zsendülő mezőről,
az édes illatot.
Elhozom én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom néked,
az egész világot.

Juhász Gyula
A fekete Mária

Ősi templom árnyas szögletében
Századoknak füstje és pora
Lassan lepte be s ő mély sötéten
Néz jövőbe hét tőrrel szivében:
Magyarok Asszonya.
Háború és béke váltakoztak
És jött és ment nemzetek sora,
Nyarak búzát, telek havat hoztak,
Ő csak nézett, a Fiát karolva:
Magyarok Asszonya.
Hű zarándok messze, messze tájról,
A lábain országút pora,
Vigaszt várva hozzájött s a távol
Múltakból gyászt s jó reményt világol
Magyarok Asszonya.

Jézus nálad is zörget
(Vékey Tamás)

Egy festőművész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek” (3,20). 
A festő kisfia megszólalt: 
 Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr 
Jézus nem is tud bemenni! 
Csak akkor mehet be – magyarázta az apja –, ha belülről kinyitják az ajtót,  és ha Őt behívják.

Budapest, királynőnk vagy nekünk,
szívünkben ős erőnk, új hitünk.
Szépséged már maga a csoda,
nálad van szebb jövőnk záloga.

Kék Duna szalagja kettészel,
Pest-Buda, ősidők... emlékszel?
Feszülnek csodaszép hídjaid.
Budán a Gellért-hegy rád tekint,

Hullámzó tükrödben Országház,
ezer év emléke száll hozzád.
Mint idő olyan e nagy folyam,
lassú víz partot mos, nem rohan.

Rakparton sétálni szeretek,
jöhetnek nagy esők, fellegek.
Kósza szél szétszórja, s kék az ég,
Budapest, e napfény a tiéd!

A Halászbástyáról zene száll,
fenn köröz az égen egy madár.
Lentről én kíváncsin meglesem,
egy sólyom, hírnök az...

A KISMADÁR
 
http://www.youtube.com/watch?v=QndpTtrJt5A
 
Helen Keller: Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat

Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
mert általa találtam meg
magamat, munkámat,
... sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
használtad életemet valami célra,
melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
és akkor nagyon elégedett leszek.

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
miként a nap a fényben és az illat a virágban.

Adventi imádság

Az első gyertya lobbanása a hit fényét hozza.
A második, mint fénysugár a reményt dalolja.
A harmadik a szeretet lángját, melegét meséli.
A negyedik az Örök hazát, az üdvözülteket idézi.

Adventi koszorúnk gyertyáiban benne lobog az élet:
Lángjában a csend, a fény, az erő - lélegzenek, élnek.
Egy fényt hozz nekem is - nekünk is adventi Lélek,
E lélegzetben én is - mink is új lángra kéljek!

Csomós Marianna:

A fény imája


Hajnalban, napkeletről jött a fény,
Föld gyönyörű, hűséges szeretője,
Szerelme aranyló lángra kélt,
Simulva kúszott a hegytetőre,

Bebújt a kis kápolna ablakán,
Az oltár lépcsőn sugara megrogyott,
Bearanyozva a templom szent falát,
A fény, térdre hullva imádkozott,

Szuhanits Albert

Taníts meg uram.

Taníts meg Uram, boldognak lenni,
Tiszta szívemvől, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.

Tanits meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot...

Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!

Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged...

Taníts meg engemet szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!

Taníts még engem, hogyan lehessen,
Új reményt adni csüggedésemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.

Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!

Robesque: Szemedbe néztem

Szemedbe néztem, s megfürödtem benne
Olyan volt tükre, mintha kristálytenger lenne
Melynek fenekén csillogó mélybarna homok
Gyémánttá tördeli a felkelő napot

Szemedbe néztem, s elmerültem benne
Olyan volt színe, mintha nyári éjjel lenne
Melynek égboltján ezüstös telihold ragyog
Mit körbetáncolnak álmos csillagok

Szemedbe néztem, s lángra gyúltam benne
Olyan volt tüze, mintha izzó láva lenne
Mi addig ég, míg csak a föld forog
Míg a mennyben dalolnak angyalok

Szemedbe néztem, s feloldódtam benne
Olyan volt fénye, mintha bűbájosság lenne
Mely árva lelkem velejéig hatott
S gyújtott szívemben heves imádatot

Szemedbe néztem, s eltévedtem benne
Olyan volt vonzása, mintha mélységes mély lenne
Mint szédítő, kábító, gyönyörű vad titok
Szemedben láttam meg: Szerelmes vagyok.

 Fekete István:

Hallgatom a szívem.

Ha majd egyszer leáll,

és elszakad a testemtől az,
ami én vagyok,

lehajolok még egyszer,
és megcsókolom a szívem;

megcsókolom,
mert szeretett engem,

és szerette az egész világot.

Jól tudom:

a fényt a szemem itta,
a dalt a fülem fogta,

a simogatást a kezem érezte,
szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek,

mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze,

és belőle lett minden,
ami Szeretet .

Testvérek! Emberek!
Közös veszélyben fogjatok kezet!

Bajtársak! Szenvedők!
Boruljatok le a Jóság elott!

Bukottak! Győzöttek!
Az igazságban egyesüljetek!

Hívők! kételkedők!
Az ember vérzik: szeressétek Őt!

Harcosok! Álmodók!
Mindnyájatokban egy bús szív dobog!

Testvérek! Emberek!
Ne öljetek már! Ölelkezzetek!

Aki nem tud a hit szárnyán
A magasba szállni,
Nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül
Mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
Ahol nincs Szentlélek.

Azért tehát Őt várjátok!
Őt várjátok, – eljő
Hittel égő lelketekbe,
Mint a nyári szellő…

Eljön Krisztus szeretettel,
Eljön Szentlelkével,
Ha várjátok s imádjátok
Pünkösdi reménnyel!

Megtelik a szív és lélek
Nemes indulattal,
Ha bevonul oda Krisztus
Teljes diadallal.

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Nézz fel ember egyszer vággyal Golgotára!
Durván ácsolt három kínos keresztfára.
Az egyiken átok, a másikon áldás,
harmadikon eljött néked a megváltás!

Hittel, alázattal közeledj feléje!
Szívedbe költözik az öröm és béke.
Az Úr Jézus vére bûneid lemosta.
Helyetted kínhalált halt az Isten Fia!

A tiszta és szent, a bûnteles és áldott
Egyszer s mindenkorra neked megbocsátott.
Higgy s mindent lehet, ne csüggedj, ne lankadj,
az elkezdett úton Benne bízva haladj!

Ha befogadod Õt szívednek trónjára,
nem hallgatsz már többé a sátán szavára,
boldogság, békesség tölti meg szívedet,
Rábízhatod akkor egész életedet!

Jézus hív szelíden minden bûnös lelket,
jer hát te is Hozzá, megbocsátja vétked!
Siess hát dönteni az Úr Jézus mellett,
hogy bizton elnyerjed az ingyen kegyelmet!
Pálinkás Magdolna (Szlovákia)

Itt van a Nők Napja, eljött most hát végre

Bánatot és bút s bajt most hát félre téve

Lehajtott fejjel a Tiszteletet adjuk

Mert a Női nemtől a Világot meg kapjuk

A női nem, nem más, mint az Isten fénye

Örök szépség s öröm örökös emléke

Nem létezne a Világ a Női nem nélkül

Hiszen minden érzés a Női nemre épül

Anya, Gyermek, Szerető és Barát

Ők, akik meghallják öröm s bánat szavát

Ő lesz, élted párja kinek gyermekeid nemzed

Ő lesz ki mindenben ott lesz, bíz melletted

Légy hát büszke arra, hogy nőként jöttél a Világra

Így lett veled teljes a teremtés imája

Ezért szeretjük mi hát a Női nemet

S gyarló kutya az ki nem ad tiszteletet

Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk,

A nőkről, kiknek Életünk köszönhetjük.

Váci Mihály:
Két szárny

Még alig emelkedő

gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.

Lehullna ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.

  Szél Terézia  TEDD   A    JÓT

TEDD A JÓT! 

Amit ma megtehetsz

addig, tedd a jót!

Ma még tiéd körülötted minden

kérj, és megkapod

tedd, a jót!

Ma még segíthetsz, bajba

jutott ember társaidon,

tedd a jót!

Tedd mindazt, amit reád

bíztak, de  ne tedd magadtól,

abból semmi jó nem

származhat.

Tedd úgy, hogy jó legyen

de te ezt honnan tudhatod?

Onnan, hogy Ő már megsegített,

Amikor eltervezte, hogy a földre

lejön.

Ha Reá figyelsz, akkor míndig

tudni fogod, hogy Ő is az ATYÁRA

figyelt ott, neked is Ő REÁ kell

figyelned, itt és most, s akkor tudni fogod,

Ő gyözött együtt Vele, te is gyözni fogsz

együtt Vele, csak ez a dolgod

TEDD A JÓT!!!

  SZERETLEK  ISTENEM

SZeretlek Istenem

Szeretlek Mindenem, mert csakis

Te vagy  nekem a  Szeretet Istenem

Hangzik fel sokszor számtalanszor

elmondja ajkam, ha TE  akarod,

de ha én, azt már nem tudom

elmondani így még!

Szeretlek Istenem, Óh Te Nagy Szeretet

ezzel kelek, fekszem s-ez éltet

ha mondom - ha kimondhatom,

- ha hallhatom e- szavakat.

Százszor és ezerszer míndig és

míndig ez a legnagyobb szó

s ez a legcsodálatosabb,

s ez az alázat is egyben.