Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Fontos | ||||||||
|
Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is
ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit.
Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért:
- Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám...
Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút
friss vizével, elindult hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt
tartott a kezében.
|
|
Lehet rosszul is szeretni…
Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van. Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó. És nem neki. Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést. És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést apró kézfogás helyett, szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly helyett. Igen. Ez a titok. Meghallgatni a másikat… figyelni rá. Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki.
IDÉZET
Minden újszülött érkezése azt jelenti, hogy az Úr még mindig nem ábrándult ki teljesen az emberiségből.
Istenhez akkor jutunk a legközelebb, amikor igazán bajban vagyunk.
Akkor halljuk őt, amikor levetkőzzük büszkeségünket, nagyképűségünket.
Amikor már senkire sem számíthatunk, csak Rá.
Fájdalmas mikor ide jutunk, ám Isten ott van, már vár ránk
Szeress, reszkess
Szeress, reszkess, keress új reményt,
fújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt!
Veszíts, válassz, minden út egy helyre visz,
vakulj, égj el, valaki csak benned hisz.
25 bámulatos őszi fotó
Az ősz nem csak a túrázók egyik kedvenc évszaka, de minden bizonnyal a fotósoké is – ilyenkor aztán lehet tobzódni a színekben. A falevelek a sárga, barna és vörös ezernyi árnyalatában pompáznak, érdemes hát nyakunkba venni a gépünket, és elindulni a természetbe, hogy megörökítsük az év legszínesebb évszakát.
.Oly kevéske mit szeretnék
csak szeretet lehetnék
s oly sok mint a hópihe
szállnék mindenki szívére
lennék gond nélküli a gondban
lennék gazdag minden otthonban
tisztára mosnék minden gonosz lelket
lennék kertész benne ki virágot termesztett
összetenném imára sok kezet
fejekbe vésném ne bánts csak adj szeretetet
én lennék a csillag fenyőfa csúcsán
én lennék dallam hegedűk húrján
gyógyítanék beteg gyermeket
fognám kicsinyke két kezet
enni adnék sok-sok éhezőnek
elosztanám a javakat a pénzkeresőnek
De kicsiny vagyok és ilyet sajnos nem tehetek
csak gyarló vagyok, és mindent tudó nem lehetek
Csak kívánni tudom, hogy jobb legyen
s amennyi tőlem telik osztom szeretetem!
Sejpítős doktor
Kérdezi a sejpítős orvos:
- S mi baja?
- Megy a hasam.
- S régen?
- Srégen a fenét, egyenest a gatyába.
Dupla, vagy semmi
Többszörös milliárdos anyósa eltűnik. Három hétig hírét sem hallják, a negyediken megszólal a telefon:
- Uram, az anyósa a fogságunkban van! - jelentik az emberrablók - Tíz millióért visszaadjuk!
A válasz kapásból:
- Tudják mit?
Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek
Hegyek, fák, füvek, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim is emlékeznek ernyedőn, erdők, titok-ösvények, farkas szagúak,
lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,
fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,
libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolygós fák alá,
nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,
nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,
szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,
vagy mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -:
a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.
Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a
vásárban. Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit, amely
felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott
oda.
Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret is.
Egymás után felszálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől. A kis
néger egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét is, az is felszállna olyan magasra, mint a többi?
Téged kereslek!
Rád találtam, de elvesztettelek!
Azóta is csak Téged kereslek...
Járom az utat, a végtelent,
Hátha valahol rád lelek!
De eddig sehol se találtalak,
Pedig hidd el, mindennél jobban akarlak...
Álmomat sosem fogom feladni,
Életem végéig téged foglak keresni!
Bejárom érted, ha kell, az egész világot,
Hisz Te vagy, kire szívem
mindig is vágyott!
Oly szép az idő, igazi indián nyár van | |||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
Hát..Barátaim..........be kell valljam tévedtem, de nagyot)) | ||||||||
|
Igaz történet egy átlagos nőről, akinek nem átlagosan végződött a szerelmi élete
Valóban nem figyelt fel rá senki, hiszen sem külsőre, sem belsőre nem volt különleges teremtés. Ha eltűnt volna, nem nagyon vették volna észre, ha ott volt valahol, nem sok vizet zavart. Nem volt kisugárzása, csengő nevetése, vagy szuggesztív nézése, nem tudott jókat mondani, vagy frappáns válaszokat adni. Az egész élete is idomult ezekhez a külső és belső tespedtséghez.
Egy magas fa legszélső ágán
élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött
játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.
-Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. -Láttam,
most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel
mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.
-Ne bánts, szellőcske,
tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a
sorsom.
.’
"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.
Zelk Zoltán: Ez már az ősz
Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök,
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közelg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.
Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!
2014. szeptember 19. – Péntek
Várnai Zseni: Vénasszonyok nyara
Talán egy kicsit magamról beszélek,
mikor szívem e fényért lelkesül,
végső sugára ez a nyár hevének,
mielőtt még az alkony rám terül.
Ez őszi nap a szőlő érlelője,
s piruló alma issza melegét,
e fénytől várok én is új erőre,
magamba szívom forró delejét.
Fáradt szívem csókjától újra éled,
csontomig ér a gyógyító sugár,
talán bölcsebb ez őszbe nyúló élet,
s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár.
MŰKÖDIK
A kisfiú odalép anyja mögé, és megkérdi:
- Na, kivagyok?
Az anyja magában mosolyogva belemegy a játékba:
- Nem tudom. Ki vagy?
Erre a fiú:
- Tyű, tényleg működik! A tanárnéni azt mondta, olyan koszos vagyok, hogy anyám se ismerne fel!
Jó hely
Két rendőr szolgálatban járja az utcákat, amikor meglátnak egy piros lámpás házat. Azt mondja az egyik:
-
Te, ez egy baromi jó hely.
Lobogó kis lélek
Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. Én vagyok a fény – mondogatta -, én vagyok a fény. Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a biodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény...
Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott.
Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz.
A tarka girlandok között csillogó szikrát
szórtak a hópelyhek a karácsonyi fényben, embertömeg hömpölygött az
ünnepi forgatagban. Egy szőke kislány hosszú kabátjában a játékbolt
kirakata előtt tétován megállt, szétnézett, mintha keresne valakit.
Senkinek nem tűnt fel az egyedül kóborló gyermek.
Várt egy kicsit, majd a kirakathoz lépett, s homlokát a hideg üveghez
tapasztva rácsodálkozott a mozgó figurákra. Az egyik eladó észrevette és
mosolyogva ki intett a kislánynak.
“Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat - legyenek azok bármilyen álmok.” (Pearl Buck)
“A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)
Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
Vannak érzések, amik csak úgy nem jönnek ki belőled akárkinek. Nem hallhatja vagy láthatja bárki, csak az, aki bármit is kezdeni tud vele. Na de ilyen aztán kevés van. Olyan, akinek meg mered nyitni a szíved anélkül, hogy attól kellene rettegned, hogy kihasználja és sérülsz.. Ilyet csak az őszinte embereknek tudsz megtenni, azoknak, akiken semmiféle görcsösséget sem látsz. Olyanoknak, akik nyitottak a világra, és a szívüket adják, nem takargatják, kinyújtják, és hagyják, hogy belenyúlj, elkapd, és addig szorítsd, öleld magadhoz, ameddig szükséged van rá.
Érdekes és tanulságos!
Egy szent ember egy nap Istennel beszélget. Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten
odavezette a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi
a szent embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek
asztal volt, és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek összefutott a nyál a szájában.
Az emberek, akik az asztal körül ültek, csont soványak, és halálsápadtak
voltak.
"Sziklára
építsd meg házamat és örök alapokra alapozd, melyek redíthetetlenek, és
senki ne inogjon meg azok közűl akik oda belépnek"
Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen.
Egy kis olvasni való
"Szeretetet lehet
adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt
legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik
szeretetre éhesek."
"Szeressétek egymást, de a szeretetbõl ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegbõl.
Kínáljátok egymást kenyeretekbõl, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne õrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik"
/ Kahlil Gibran /
Paulo Coelho idézetei:
"Két dolog létezik, ami megakadályozhatja az embert álmai megvalósításában : az egyik, ha eleve nem hisz bennük,
a másik, ha egy váratlan sorsfordulat könnyebben elérhetõvé teszi õket.
Ilyenkor megijed az ismeretlentõl, az úttól, aminek nem látja a végét, az elõreláthatatlan kihívásoktól és attól,
hogy örökre meg kell válnia a megszokott kis dolgaitól.
Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják,
hogy minden maradjon a régi."
"A szerelem mindig más.
|
Szeretetről idézetes képek és gondolatok 1.
Ha
szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen
országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel.
Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te
leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az
enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat -
és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet.
Ez vagyok én! | ||||||||
|
2014. szeptember 11. – Csütörtök
Orsovai Mária :
A kis viráglányka
Szomorúan tengette életét kis házában a hófehér hajú nénike.
Mióta meghalt a párja, azóta egyedül, magányosan teltek a napjai.
Gyermeke nem volt. Kertjében szebbnél-szebb virágok nyíltak. Egyedüli
örömét abban lelte, ha gyönyörködött ragyogó színben pompázó virágaiban.
Gondozta is őket nagy szeretettel. A környéken senkinek nem volt ilyen
gyönyörű virágos kertje, mint neki. Színes pillangók, méhek
szálldogáltak egyik virágról, a másikra.
Reményik Sándor: Úgy fáj már minden...
Úgy fáj már minden, minden idebenn:
a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
minden, mi általreszket szívemen,
legyen az ember, muzsika, vagy táj.
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó simogat,
s rejtekúton a szívembe talál,
s álomba ringatja a kínokat,
elaltatja a múltat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
az ösvényt, a szívembe vezetőt.
Gyom és gaz benőtte az utakat,
ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
száraz kórók és keserű füvek,
minden, mi beteg szívemből kihajtott.
Az öreg hölgy
Bizony csúnya az öregség! Mindig elszomorodom, amikor szembesülök vele nap mint nap. A kitaszítottság, amikor vénségünkre, tehetetlenségünkben nem kellünk senkinek, teher vagyunk mások nyakán. Ezek a gondolatok futottak végig agyamban, amikor megláttam Rózát, a tűző napra kidobott lázas, vak, öreg kutyát. Állatbarátok találtak rá egy forró vasárnap délelőtt a Balogh Ádám utcában. Hazahoztam, orvoshoz vittem. Súlyos kullancsfertőzést állapított meg az orvos, nagyon magas lázzal és teljes kiszáradással.
Reszket kezem az őszi fényben,
lelkem tépi az égő utánad hajló vágy,
néma ajkam fohásza száll csendben,
magam vagyok Istenem ,de nagyon fáj.
Utánad küldöm a remélő szelet,
hívjon vissza, életem a bú fészke már,
ne felejtsd el, olvasd el versemet,
üzenem a béke fénnyel szívem tiéd, s vár.
Mesélj szomorú sellő mit érzek,
súgd fülébe álmaim róla szólnak, szeretem,
megvárom hasad hajnal, izzik est,
adj értelmet további regényemnek...
Ragyogj erősen nap, borút vidd el,
élénk derűt adj nekem még ma,
ha nem jössz vissza hozzám kincsem,
szívem feladja a szolgálatot, belehal.
Más ember lett belőlem
Sziasztok!
Az én történetem egy tipikus internetszerelem, ami sosem lett/ lesz valósággá. Akkoriban 14 éves voltam, szerettem chatelni néha-néha, de persze a sok perverz és egyéb alak miatt folyamatosan hazudtam mindenkinek, akivel csak beszéltem.
Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár.
De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.
Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik a szemembe.
Nehogy azt hidd, hogy el foglak feledni, mert én téged örökké foglak szeretni.
Mint édes ködből előtűnő napfény, mint először elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény,
azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.
Alig jöttél máris itt hagysz engemet elmész s elviszed magaddal a szívemet.
Elviszed s mégis itt hagyod, had dobogja szüntelen MEGHALOK.
Azóta tudom, mi az a magány,
Mikor egyedül sétálok egy hűvös éjszakán!
Az éjszakába kiáltom kedvesed nevét,
De nem hallja azt, csak a nyomasztó sötét!
Oh ha tudnád hányszor gondolok rád
és hányszor töltöm
ébren az éjszakát
hány könny szökik a szemembe érted
mindez azért van mert szeretlek téged
Jó volna érezni ahogy
csókol a szád
jo volna érezni bőröd illatát
de csak fekszem az ágyamon
és a csöndet hallgatom
s könnyek folynak végig
szomorú arcomon.
Szeretnék végre beszélgetni veled
szeretnék végre csókot kérni tőled
akkor megtudnád tudsz-e feledni
el tudsz-e egy szívet élve temetni
Szeretném szívemet kitépni s virág helyett az ablakodba tenni.
Hogyha látnád hervadó szívemet, akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek.
Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik a szemembe.
Nehogy azt hidd, hogy el foglak feledni, mert én téged örökké foglak szeretni.
Nem mondom, hogy szeress, azt se hogy gondolj néha rám
Mert ha szíved nem ezt súgja, hiába is mondanám.
Fáj, ha rád néz a két szemem.
"Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a
fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk…
hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a
bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy
megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy
viszontlássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy
lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy meg merjük tenni… hogy változzanak a
dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak
várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely
betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a
pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van…
amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben
szépen...
"Az emberek nagy részének a szerelmében van
egy nárcisztikus elem: vágyaikat rávetítik szerelmükre, és
tulajdonképpen a másikról alkotott fantáziájukba szeretnek bele. S
amikor kiderül, hogy a valóságban mégsem olyan, ő lesz a bűnös, amiért
nem a szerelemben keletkezett fantáziánknak. /Popper Péter/
"Az ember bármilyen messze jut is
ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül
egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.
Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
2014. szeptember 5. – Péntek
SOSE ADD FEL... | |
|
Naponta 3 kilométert gyalogol a kutya, hogy megetesse barátait
Minden este kockára teszi az életét, és nekiindul, hogy ennivalót vigyen családjának.
A most következő, igencsak megható történet főszereplője egy brazil négylábú, Lilica. A zsemleszínű keverék kutyust a napokban egy egész világ ismerte meg, miután híre ment annak, amit Lilica minden este megtesz fogadott családjáért: a forgalmas brazil utcákon bandukolva minden éjjel három kilométert gyalogol élelemért.
Igaz történet: Másé volt a szíve, mégsem bánom a történteket
Az a bizonyos szikra, ami kezdettől fogva ott volt körülöttünk, akkor izzott tűzzé, amikor kétnapos csapatépítő tréningre mentünk.
15 cuki kacsa poénos csacsogása
Kezdődjék a kacsatánc! 15 vicces fotót kínálunk, amit neked csak nyelni kell, mint kacsa a nokedlit.
Gyere Cili, ugorj csak te is be a medencémbe!
Nem értem, miért mondják, hogy kacsázva járok…
Afro frizura lesz a divat idén, hápikáim!
Hápi megint pókembernek hiszi magát…
Jól áll nekem ez a kis fejdísz?
Megadom magam!
Azt hiszem, kicsit túlettem magam – mindjárt elsüllyedek!
Megmondtam Fifi, sokkal több lábtempót kérek!
2014. szeptember 1. – Hétfő
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás