Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egy kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte.
Népes, jól öltözött kisvárosi cigánycsalád jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék. A szülést levezető orvos is hamar előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók.
Egyszer, nagyon régen, egy város főterén,
megjelent egy ifjú, nyalka, deli legény.
Arról áradozott, büszkén mondogatta,
milyen szép a szíve: ép minden darabja.
A népek csodálták szíve simaságát,
tökéletességét, s nem találták mását.
Nem volt karcolása, nem volt repedése,
seb sem csúfította, szép volt a verése.
Nem hiába büszke ifjú viselője,
a szíve tökélyét nem vitatják tőle...
Ám most egy morajlás.
|
|
2014. június 30. – Hétfő
Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak,
hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
Ekkor egy írástudó lépett hozzá, és így szólította meg: Mester, követlek
téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég
madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét.”
Egy másik tanítványa pedig ezt kérte tőle: „Uram, engedd meg, hogy előbb
elmenjek és eltemessem apámat.” Jézus azonban így válaszolt: „Kövess
engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!”
Mt 8,18-22
Elmélkedés:
Az evangéliumban két ember találkozik Jézussal.
JÓ SZÓRAKOZÁST*
EZ IS CSODÁLATOS TÖRTÉNET*)
Volt egy téglaszinü, selyemszőrü kutyánk.
Zordon volt a neve.
Ha kétlábra állott, kényelmesen rányalhatott az orczámra. Az igaz, hogy én alig
voltam akkor nyolcz éves, és gyakran uzsonnáztam vajaskenyeret.
Egy őszi napon egy üveg mézet küldött valaki az anyámnak. Szép, tiszta, csillogó
sárga méz volt az. A méhek valószinüleg válogatott virágokból szedték a királyasszonyuknak.
Egy kávéskanálnyi kóstolót kaptam belőle.
Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot, igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott. Örült neked. Az Isten, már akkor hallotta az összes gyermekkori gügyögésedet; látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben, és az első"a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba. Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged. Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet, a toporzékolós kiabálásodat, a barátaid melletti kiállásodat, az első szerelmes pillantásodat...
A legnehezebb kérés Túrmezei Erzsébet
"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy "legyen meg a te akaratod!"?
Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !"
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Mahatma Gandhi-Megérteni egymást.
Örömben,szenvedésben,
segíteni,ha csak egy szóval
egy gondolattal is.
Nagyobb művészet,
mint végigbarangolni a világot,vagy
gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb
ajándék.És legszebb öröm,
amit egymásnak adhatunk.
S amiért nem tudjuk elégszer mondani,hogy
.....KÖSZÖNÖM..!
Igaz szeretetet csak attól várhatunk
aki természete szerint
jóságos és melegszívű.
Küzdhetsz próbálkozhatsz azzal,hogy elfelejted.
Én jól tudom ki Ő
Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél 9 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó.
"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát:
ha nem szeretjük tovább.
Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk.
A felejtésre.
Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja:
ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk.
Semmi más.
Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben.
Mindegy.
A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra.
Nem az emléke, a hiánya él bennünk!"
(Müller Péter)
"Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod
- nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában
önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj –
és tudod, hogy nem kellett volna.
Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal."
(Müller Péter)
forrás: szepkepek.bloglap.hu
Olykor eltűnődik az ember dolgokon,
Csak néz a semmibe, s mélázik gondolkodón.
Nem tudja, holnap mi vár rá, s mit vesz majd zokon,
Csak azt tudja, hogy élni kell, s túllépni a gondokon.
Nem tudja, öleli-e holnap szeretetnek lágy keze,
Büszkén felnéz-e majd rá leendő gyermeke.
Hogy lesz-e gyermekének gyönyörű kék szeme,
Pillantása, mint tükörkép, a szülők szeretete.
Láthatja-e felnőni gyermekét az ember,
Sokáig simogatva, mint partot a tenger.
Látni felnőni, megöregedni mellette,
S tudni azt, hogy tanításunk elleste.
: Brian Weiss: Lélektársak)
„Kislánykora
óta kísérte az az élmény, hogyha lelógatta a kezét az ágyról, végtelen
szeretettel megfogta egy másik kéz, és ő ettől mindig megnyugodott,
akármilyen erős volt is benne a szorongás. Nemegyszer előfordult, hogy
keze véletlenül csúszott le az ágyról, és a másik kéz érintése
meglepetésként érte, ilyenkor elrántotta a kezét, ami megszakította a
kapcsolatot.
Mindig tudta, mikor nyúljon a kézért, hogy megnyugvást találjon.
NYITOTT KÉZZEL SZERETNI
A héten egy barátommal beszélgetve eszembe jutott egy történet, amit a nyáron hallottam. - Egy könyörületes személy látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabaduljon a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyai, hogy repülni lehessen velük.
Az a bizonyos nap
Tavasz volt. Olyan kora tavaszi nap, március.
A frissen húzott ágynemű minden mozdulatára fehéren suhogott. Nagy banrna szemét körbe járatta a szobán. Amit a tekintete befogott, ott semmi sem változott hetek óta.
Szekrény, cserépkályha, asztal, székek, s a nagy keretes tükör.
Láttára ösztönösen végigsimította hófehér haját. Már csak erre volt ereje. Nem is emlékezett hirtelen mióta fekszik itt, csak gyöngeséget érzett, elfáradt.
Garai Gábor: Június
Tudom, meghalnék idegenben:
ott még a fák sem ilyenek:
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg:
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár:
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj...
Meghalok itt is:- a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld, szinte tombol,
s a kőnek is illata van:
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha virágot nemzene,
s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.
Mese a szeretetrõl a tükörrõl és a szépségrõl
Mit most hallasz nem mese régi korok poros
története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz
évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a
várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnõt, olyan
dühös lett, hogy nyomban megátkozta.
Szebb és szebb legyél napról napra, ki rád néz, a valóságot lássa!
Párbeszéd Istennel
ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen...
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha...
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.
2014. június 20. – Péntek
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek
magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a
tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben,
ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák
és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test
világossága a szem.
Újra kell kezdeni...
Minden nap elhalasztunk valamit,
látástól vakulásig dolgozva lélekszakadva,
Meleg szívvel, szeretettel adunk emberséget,
szép szót, segítő kezet, szeretetet,szerelmet..
Mégis minden tettünkből elhalasztunk valamit.
Minden nap újra kell kezdeni az életet,
adni és adni gondolkozás nélkül mindent.
Hiába alkottunk, és adunk, ha nem teljes az,
ha hiányzik belőle, a szeretet amit őszinte szívvel,
tiszta önzetlen szeretettel lehet egyedül megtenni.
Szárnyain szivárvány aludt el,
csendről álmodott...
amit csak szemed láthatott.
Festett pillanat volt röpte ,
Az idő, hasra fekve várta,
hogy lélegezzen a világ...
Közben , csoda történt.
Szerelmes lett, egy sárga kisvirág...
Száz szirom illata közt
szerelmet kóstol a nyár...
majd tovalibben a perc -
szállj pillangóm, csak szállj...
Nem tudom, érezted-e már a becsapottság, a kiszolgáltatottság érzését. Olyasmire gondolok, amikor rádöbbensz arra, hogy az lopott meg, akiben nagyon bíztál, akihez mindig tisztességes, őszinte voltál, akinek minden szavát, minden cselekedetét aranyfedezetként fogadtad el. Ezt éreztem én akkor. Azt, hogy becsapott. Mindig őszinte voltam hozzá, nem titkoltam el előtte érzelmeimet, lelkem legtitkosabb rezdülését is elmondtam neki, és megnyugvással fogadtam bölcs ítéletét, mert hittem, hogy igazat mond.
A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.
A kertész
A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná:
„Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél.
2014. június 17. – Kedd
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt
mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt
mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak
titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját
jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a
bűnösöknek.
Szeme elé tette a kezét, mert a nap erősen szórta a sugarakat, pedig még alig kezdte meg az égi melegítő a tavaszi munkáját.
Márta hunyorogva nézte a kert végén levő orgonabokrok alját. A szél, imitt-amott beletáncolt a hófehér szálaktól tarkított hajába. Tekintetével végigsimogatta a tájat, amely napról napra egyre többet mutatott meg a színeiből. Most csend volt… messziről egy kerti traktor hangja szűrődött be a bokrok között.
Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye.
Most már tudom, miért szeret olyan sok ember fát vágni. Ennek a munkának
Mióta a matematikusok megtámadták a relativitás-elméletet, azóta én magam sem értem.
Egy országban - újságok segítségével - két hét alatt a düh és felháborodás olyan állapotába lehet hozni az ítélőképtelen tömegeket, hogy az emberek hajlandókká válnak arra, hogy bizonyos érdekeltek érdemtelen céljaiért katonáknak öltözve öljenek, és magukat megölessék.
2014. június 15. – Szentháromság vasárnapja
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba,
hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz
benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont
magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Hiszek A Sors Kezében. Hogy Nem Létezik Véletlen.
Hiszek Az Álmokban. Nincs Olyan Ami Lehetetlen
Hiszek A Szívemnek. Hogy Mindig Arra Az Útra Terel
Hol Ha Könnyek Árán Is, De Egyszer A Magasba Emel.
... Hiszek Az Érzésekben. Melyek Soha Sem Csalnak,
Hiszek Az Érintésben. Melyekhez Nem Kellenek Szavak
Hiszek A Holnapban! Hiszem, Hogy Mindent El Lehet Érni.
Hinnem Kell. Mert Remény Nélkül Csak Holtan Lehet Élni.."
A felelőség áthárítása
Volt
valaha négy ember. Úgy hívták őket, hogy MINDENKI, VALAKI, BÁRKI, és
SENKI. Akadt egyszer egy fontos elintézni való! MINDENKI biztos volt
abban, hogy azt VALAKI elintézi. Egyébként BÁRKI elvégezhette volna,
de SENKI nem tette meg. VALAKI ezért méregbe gurult, hiszen ez
MINDENKI kötelessége lett volna. MINDENKI viszont azt hitte, hogy ezt
BÁRKI elvégezte és közben SENKI sem vette tudomásul, hogy azt
MINDENKI elvégezhette volna.
A történet ismeretlen szerzőtől származik, az üzenete viszont teljesen megfogott,
„21 év házasság után a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik n
Az emberek gyakran azt hiszik, hogy a szeretet és a szerelem nem
más, mint egyszerű romantika és gyengéd érzelmek. De ennél sokkal
többről van szó. A szeretet: elkötelezettség.
Amíg nem szenteljük magunkat teljes egészében egy kapcsolatnak,
addig nem tudunk kialakítani hosszantartó, igazi, szeretettel teli
viszonyt.
A félelem a szeretet legnagyobb akadálya.
Ha tényleg szeretünk valakit, akkor elkötelezettek vagyunk felé és a vele való kapcsolatnak.
Megteszünk mindent, ami lehetséges, mindig készen állunk segíteni, és mindennél fontosabb számunkra ez a valaki.
Igyekeznünk kell legyőzni a félelmeinket és kétségeinket.
A kapcsolatokban kialakuló problémák egyik alapvető oka, hogy az emberek félnek elkötelezni magukat.
Hiszen, ha valaki átélt már elutasítást, csalódást, vagy kinevették,
megalázták, akkor igyekszik elkerülni, hogy megismétlődjenek ilyen
esetek.
Gyermekként sokat voltam egyedül.
Megszoktam, hogy el kell foglalnom magam. Volt egy babám is, a
nagybátyámtól kaptam. (ma is őrzöm még…) De legjobban zenélni szerettem .
Oh, nem egy csodás valódi hangszeren, hanem saját gyártásúval. Egy
deszkába vertem szögeket két sorban és azokat kötöttem össze, többféle
befőttes gumival. Egyik vékony, másik vastagabb stb …ez volt a gitárom…
Vagy citerám, mikor minek láttam, és énekeltem hozzá. Csuda jó volt!
Virágok, melyek különleges formát öltenek.
A természetben rengeteg magával ragadó, színes, egyedi és különleges virágú növénnyel találkozhatunk. Változatos a méretük, színük, illatuk és a formájuk.
Egyes fajok különleges virágokat nevelnek, melyek hasonlítanak például a repülő madarakra, a női alakokra és még sok más érdekes formát ölthetnek. Ezek közül az izgalmas formák közül láthattok most néhányat.
Judit
már fél órával előbb felkelt, mint ahogy az óra megcsörrent volna. Nem
aludt jól mostanában. Annyi minden bizsergett a fejében. Zoltán is
hajnalban elment. Most éppen délelőttös. Ilyenkor hajnali háromkor
kel, azért, hogy beérjen fél hatra, a munkahelyére.
Negyv en kilométerre van csak a város, de háromszor is át kell szállnia, visszafele sem biztatóbb.
Nincs munkalehetőség közelebb. Még így is szerencsésnek mondható, mert a
kistelepülésen nem sokan dolgoznak.
Hosszan
hallgatni egy embert - ha nem szeretem - nagyon nehéz. Nagyon kell
szeretni valakit ahhoz, hogy azt érezzem: most ő a fontos, nem én. Nem
kis áldozat kell ehhez, mert senki sem képes kimondani azt, ami a lelkét
nyomja. El van dugva benne tudat alá, és azért másról beszél. Tudod,
miért? Mert ő sem képes figyelni, önmagára.
A figyelem,
ha valódi, nagyon mélyre tud látni. Lényegében a meditáció nem egyéb,
mint figyelem-gyakorlat. Megszüntetem a szétszórtságot, a lelkem
nyugtalan, zűrzavaros rezgéseit, és a csendben meglátom a tudattalanom
sötét mélyéről ható bajom rejtett okát.
Pünkösd
Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Pünkösd előtt
Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,
Mint jóllakott túzok, magadba hullva
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat
Cibálja, tépi vének irigy ujja.
Hiszen tudod már mi a Végtelenség:
A Végtelenség az a magyar bánat
S hiába vergődsz haló hattyúként,
Szomorúbb lélek búsul majd utánad.
Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,
E végtelen vízen büszkébben ússzál
S csudáljanak, hogy méltóbban repül
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.
Amikor a településre költöztem a hivatásom miatt, Józsit úgy ismertem meg, mint boldog embert.
A falubeliek aztán elmesélték, hogy Józsinak nem sikerült az első
házassága, a sok veszekedés, a felesége hűtlensége nagyon megviselte.
Amikor a feleségétől elvált, megfogadta, hogy többé nem nősül meg.
Sokáig tartotta is ezt az esküt, de a sors kereke másképpen forgott.
A második feleségével, Borikával egy virágüzletben ismerkedett meg,
ugyanazt a cserepes begóniát akarták megvásárolni mindketten, de
ahelyett, hogy vitatkoztak volna, ahogy az többnyire, az ilyen esetekben
megszokott, mindegyik nagylelkűen a másikra testálta.
MÁTYÁS FERENC: VADVIRÁGCSOKOR
A vadvirág megterem
úton, mezőn, réteken,
hegyek közt már, aki járt
érezhette illatát,
annyi szín, szag, forma vonz,
ha házadból kiosonsz -
járd be a szabad vadont,
hogy mivel vár, megtudod.
Hóvirág
Hagymaházából kibújva néz miránk,
fehér csokrát mutatva a hóvirág,
levelére, mintha hat lepke szállna,
korán fürdik fürtje a napsugárba,
hajolj hozzá, bemutatkozik máris
Gólyahír
Jön a gólya, végre tavasz van,
béka retteg a mocsarakban,
tócsás gyepen még a hó virít,
s látod már a sárga gólyahírt,
beborítja a rétet, mezőt,
Galtha palustris - jegyezd meg őt!
Az igazi nőnek csak a szemét nézd,
és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét.
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget
a gyengédséget, a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát,
a negyedikben a harag villámait,
az ötödikben a harmónia vágyát,
a hatodikban a gyönyör cirógatását
, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél,
ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye,
az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste
minden apró titka a szemében van.
Müller Péter
forrás: szepkepek.bloglap.hu
Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.
Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született optimista volt.
Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy
a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és
azt mondtam:
Ezt egyszerűen nem értem.
2014. június 5. – Csütörtök
Várnai Zseni: Csodálatos
Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.
Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fogantatás?
Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,
mi a remegés, mi a félelem?
S mily különös, úgy csüggni mindhalálig
egy idegen, egy másik életen.
A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett, mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott.
Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket,
művésznek mondják az ilyen varázslót,
aki szavakba, színbe, kőbe vés, de honnan ez, én is miként csinálom?
Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.
Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de erős az élet és megtapad... Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat!
Várnai Zseni: Egy női szív kering a Föld körül. E pillanatban fönt az égi térben, hol női szív nem dobbant soha még! E pillanatban fönn a magas égen új korszakunk fényes csillaga ég! Egy hang csendült az örök éjszakában,
hol női hang nem zengett még soha...
Miért van az ember szíve rejtve:...
Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a
legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján.
Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó
víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy
csobbanással merültek el - újból és újból.
- Miért búsulsz Funo? -
A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de
ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira
ismert.
British Airways
Ez a jelenet a British Airways London - Johannesburg közötti
járatán történt meg. Egy ötvenes fehér asszony egy fekete ferfi mellett ült.
Láthatóan nagyon zaklatott volt emiatt, igy hivta a stewardesst. A
légikisasszony kérdezi:
- Mi a probléma, hölgyem?
A fehér nő:
- Talán nem látja? Egy fekete mellé ültetett engem. Nem bírom elviselni, hogy
egy ilyen gusztustalan lény mellett kelljen ülnöm. Adjon nekem egy másik ülést,
kérem.
A légikisasszony:
- Nyugodjon meg kérem.
|
Gulybán Barnabásné 1 hete új blogbejegyzést írt: Karácsonyi pénzeső!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás