AZ ÉLET ÉRTELME...

Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni – és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is.
Van, amikor a szeretet apró kis gesztusainak elfogadása nagyobb tett, mit önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor – mint kezdeményezők – az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.
Akkor viszont , amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul és rongyos kis tarisznyájából szeretet-morzsákkal kínál, meghökkenünk.

          Téged sóhajtalak....        A mindent,
vagy nem kell semmi.
Én csak melletted akarok lenni,
egyszerűen,
ahogy természetes,
ahogy a fa új földet nem keres...            
      Les Buscaglia :Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal...

 Amikor még piciny voltál,

olyan nagyon enyém voltál,

engem ettél, 

rám nevettél, nekem sírtál.

Mikor később nagyobb lettél,

mindig messzebb, messzebb mentél,

először csak a kiskertbe,

aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,

akkor is nem engem érzel,

nem anyádat, nem apádat,

valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,

már a válladig sem érek,

alig-alig hihetem már,

hogy ölbéli bubám voltál.

Légy nyugodt, mint a hajnal csendje,
Bízz a jövőben, ahogy a napfelkeltében hiszel,
Szemléld derűs nyugalommal a világot,
hiszen terád is gondot visel,
Aki a világot teremtette és fenntartja."

Gállai Juli:
Szép világ

Elképzeltem egy olyan világot,
melyben nincsenek háborúk,
csak béke terem,
s az emberek legfőbb erénye az áldott türelem,
mert ismerni véli mindenki önmagát,
és ismerni véli a másikat,
ezért, ha mást gondol a másik,
nem okoz köztük konfliktusokat.
Senki nem bánt meg senkit,
tisztelik egymásban az embert,
melyikük lehet boldogabb,
legfeljebb azon vetélkednek.

Senki az égvilágon nem látta, hogy a kislány elindult az országúton, s nem látta senki azt sem, hogy a csavargó már ott ült ennek az útnak a szélén, az árokparton.

Éppen akkor kezdett magához térni a föld, az erdőkben meg a mezőkben már kidugdosták a fejüket a virágok, és pattanásban voltak a rügyek mindenfelé. Nagyon szép, pompázatos tavasz volt.

Amikor a kislány odaérkezett a csavargó elé, megállt, aztán odament egészen az árok széléhez, és így szólt:

– Ha eső lesz, akkor ez az árok megtelik majd vízzel, s akkor aztán nem tudsz itt ülni!

Thomas Kinkade képei 

Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei és aki azt hitte, hogy megelégedett.

De volt három barátja.

Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban.

A másik folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen.

A harmadik azt vitatta, hogy csak a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben.

Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára.

A három barát pedig összeült búsulni a fa alá és azt mondták:



Szegény meghalt ugyan, de fontos, hogy mi hűséges barátai voltunk.

Valahányszor a barátságról gondolkozol, jusson eszedbe ez a kis történet.

IDÉZETEK:

KÖSZÖNTELEK KEDVES LÁTOGATÓ,
KÖSZÖNTELEK OLDALAMON

Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam neked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal...

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.