Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!

 

 

 

 

 

 Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon.
  Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a
  mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg
  tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:

  Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton
  vagyok hazafelé.

  Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes
  családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent
  és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt
  nem kapott.

Melyik vagyok ÉN? Melyik vagy Te? Melyik szeretnénk lenni?

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük.

Micsoda báty!

Paul barátom karácsonyra autót kapott a bátyjától. Szenteste, mikor munkája végeztével kilépett az irodából, egy bámészkodó kölyköt talált a csillogó új kocsi mellett.
-A bácsié ez a járgány?
-A bátyámtól kaptam karácsonyra - bólintott Paul. A fiúcska elképedt.
-Csak úgy kapta, magának nem is került semmibe? Hű, de jó volna, ha...

Megakadt, de Paul persze jól tudta, mit akart mondani. Nyilván ilyen testvért szeretne magának.

Fordítsuk visszájára a dolgokat!

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.
Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült.