MŰKÖDIK

A kisfiú odalép anyja mögé, és megkérdi:
- Na, kivagyok?
Az anyja magában mosolyogva belemegy a játékba:
- Nem tudom. Ki vagy?
Erre a fiú:
- Tyű, tényleg működik! A tanárnéni azt mondta, olyan koszos vagyok, hogy anyám se ismerne fel!

Jó hely

Két rendőr szolgálatban járja az utcákat, amikor meglátnak egy piros lámpás házat. Azt mondja az egyik:
- Te, ez egy baromi jó hely.

Lobogó kis lélek

Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. Én vagyok a fény – mondogatta -, én vagyok a fény. Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a biodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény...

Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott.

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.

A tarka girlandok között csillogó szikrát szórtak a hópelyhek a karácsonyi fényben, embertömeg hömpölygött az ünnepi forgatagban. Egy szőke kislány hosszú kabátjában a játékbolt kirakata előtt tétován megállt, szétnézett, mintha keresne valakit. Senkinek nem tűnt fel az egyedül kóborló gyermek.
Várt egy kicsit, majd a kirakathoz lépett, s homlokát a hideg üveghez tapasztva rácsodálkozott a mozgó figurákra. Az egyik eladó észrevette és mosolyogva ki intett a kislánynak.

“Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat - legyenek azok bármilyen álmok.” (Pearl Buck)

“A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.

 Vannak érzések, amik csak úgy nem jönnek ki belőled akárkinek. Nem hallhatja vagy láthatja bárki, csak az, aki bármit is kezdeni tud vele. Na de ilyen aztán kevés van. Olyan, akinek meg mered nyitni a szíved anélkül, hogy attól kellene rettegned, hogy kihasználja és sérülsz.. Ilyet csak az őszinte embereknek tudsz megtenni, azoknak, akiken semmiféle görcsösséget sem látsz. Olyanoknak, akik nyitottak a világra, és a szívüket adják, nem takargatják, kinyújtják, és hagyják, hogy belenyúlj, elkapd, és addig szorítsd, öleld magadhoz, ameddig szükséged van rá.

Érdekes és tanulságos!

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget. Mondja neki:

- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezette a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt, és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek összefutott a nyál a szájában.
Az emberek, akik az asztal körül ültek, csont soványak, és halálsápadtak voltak.

A történet!

Nemrég a reptéren felfigyeltem egy anya és lánya búcsúzásának utolsó perceire,

amint a hangosbemondóban beszállásra szólítottak fel.

A biztonsági kapu mellett állva megölelték egymást, és az anya így szólt:

„Szeretlek és kívánok neked mindenből elegendőt.”

„Anya, a mi életünk több volt, mint elég”- válaszolt a lány.

"Sziklára építsd meg házamat és örök alapokra alapozd, melyek redíthetetlenek, és senki ne inogjon meg azok közűl akik oda belépnek"

  Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen.

  Egy kis olvasni való 

"Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek."

                            
 "Szeressétek egymást, de a szeretetbõl ne legyen kötelék:
  Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.    Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegbõl.    Kínáljátok egymást kenyeretekbõl, de ne ugyanazt a cipót egyétek.    Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.    Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.    Adjátok át szíveteket, de ne õrizzétek egymás szívét.    Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.    És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:    Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,    És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik"    / Kahlil Gibran /     

Paulo Coelho idézetei: 

 "Két dolog létezik, ami megakadályozhatja az embert álmai megvalósításában : az egyik, ha eleve nem hisz bennük,  

 a másik, ha egy váratlan sorsfordulat könnyebben elérhetõvé teszi õket.  

Ilyenkor megijed az ismeretlentõl, az úttól, aminek nem látja a végét,  az elõreláthatatlan kihívásoktól és attól,  

 hogy örökre meg kell válnia a megszokott kis dolgaitól.  

Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, 

hogy minden maradjon a régi."

"A szerelem mindig más.