Egy kis olvasni való 

"Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek."

                            
 "Szeressétek egymást, de a szeretetbõl ne legyen kötelék:
  Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.    Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegbõl.    Kínáljátok egymást kenyeretekbõl, de ne ugyanazt a cipót egyétek.    Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.    Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.    Adjátok át szíveteket, de ne õrizzétek egymás szívét.    Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.    És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:    Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,    És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik"    / Kahlil Gibran /     

Paulo Coelho idézetei: 

 "Két dolog létezik, ami megakadályozhatja az embert álmai megvalósításában : az egyik, ha eleve nem hisz bennük,  

 a másik, ha egy váratlan sorsfordulat könnyebben elérhetõvé teszi õket.  

Ilyenkor megijed az ismeretlentõl, az úttól, aminek nem látja a végét,  az elõreláthatatlan kihívásoktól és attól,  

 hogy örökre meg kell válnia a megszokott kis dolgaitól.  

Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, 

hogy minden maradjon a régi."

"A szerelem mindig más.

Szeretetről idézetes képek és gondolatok 1.

Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet.

Orsovai Mária :
A kis viráglányka

Szomorúan tengette életét kis házában a hófehér hajú nénike.
Mióta meghalt a párja, azóta egyedül, magányosan teltek a napjai. Gyermeke nem volt. Kertjében szebbnél-szebb virágok nyíltak. Egyedüli örömét abban lelte, ha gyönyörködött ragyogó színben pompázó virágaiban.
Gondozta is őket nagy szeretettel. A környéken senkinek nem volt ilyen gyönyörű virágos kertje, mint neki. Színes pillangók, méhek szálldogáltak egyik virágról, a másikra.

Reményik Sándor: Úgy fáj már minden...

Úgy fáj már minden, minden idebenn:
a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
minden, mi általreszket szívemen,
legyen az ember, muzsika, vagy táj.
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó simogat,
s rejtekúton a szívembe talál,
s álomba ringatja a kínokat,
elaltatja a múltat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
az ösvényt, a szívembe vezetőt.

Gyom és gaz benőtte az utakat,
ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
száraz kórók és keserű füvek,
minden, mi beteg szívemből kihajtott.

Az öreg hölgy

Bizony csúnya az öregség! Mindig elszomorodom, amikor szembesülök vele nap mint nap. A kitaszítottság, amikor vénségünkre, tehetetlenségünkben nem kellünk senkinek, teher vagyunk mások nyakán. Ezek a gondolatok futottak végig agyamban, amikor megláttam Rózát, a tűző napra kidobott lázas, vak, öreg kutyát. Állatbarátok találtak rá egy forró vasárnap délelőtt a Balogh Ádám utcában. Hazahoztam, orvoshoz vittem. Súlyos kullancsfertőzést állapított meg az orvos, nagyon magas lázzal és teljes kiszáradással.

Reszket kezem az őszi fényben,
lelkem tépi az égő utánad hajló vágy,
néma ajkam fohásza száll csendben,
magam vagyok Istenem ,de nagyon fáj.

Utánad küldöm a remélő szelet,
hívjon vissza, életem a bú fészke már,
ne felejtsd el, olvasd el versemet,
üzenem a béke fénnyel szívem tiéd, s vár.

Mesélj szomorú sellő mit érzek,
súgd fülébe álmaim róla szólnak, szeretem,
megvárom hasad hajnal, izzik est,
adj értelmet további regényemnek...

Ragyogj erősen nap, borút vidd el,
élénk derűt adj nekem még ma,
ha nem jössz vissza hozzám kincsem,
szívem feladja a szolgálatot, belehal.