Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit.
Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért:
- Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám...
Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében.

Lehet rosszul is szeretni…

Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van. Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó. És nem neki. Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést. És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést apró kézfogás helyett, szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly helyett. Igen. Ez a titok. Meghallgatni a másikat… figyelni rá. Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki.

IDÉZET

Minden újszülött érkezése azt jelenti, hogy az Úr még mindig nem ábrándult ki teljesen az emberiségből.  
Istenhez akkor jutunk a legközelebb, amikor igazán bajban vagyunk.  
Akkor halljuk őt, amikor levetkőzzük büszkeségünket, nagyképűségünket.  
Amikor már senkire sem számíthatunk, csak Rá.  
Fájdalmas mikor ide jutunk, ám Isten ott van, már vár ránk  

Szeress, reszkess

Szeress, reszkess, keress új reményt, 
fújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt! 
Veszíts, válassz, minden út egy helyre visz, 
vakulj, égj el, valaki csak benned hisz.

25 bámulatos őszi fotó

.Oly kevéske mit szeretnék
csak szeretet lehetnék
s oly sok mint a hópihe
szállnék mindenki szívére
lennék gond nélküli a gondban
lennék gazdag minden otthonban
tisztára mosnék minden gonosz lelket
lennék kertész benne ki virágot termesztett
összetenném imára sok kezet
fejekbe vésném ne bánts csak adj szeretetet
én lennék a csillag fenyőfa csúcsán
én lennék dallam hegedűk húrján
gyógyítanék beteg gyermeket
fognám kicsinyke két kezet
enni adnék sok-sok éhezőnek
elosztanám a javakat a pénzkeresőnek
De kicsiny vagyok és ilyet sajnos nem tehetek
csak gyarló vagyok, és mindent tudó nem lehetek
Csak kívánni tudom, hogy jobb legyen
s amennyi tőlem telik osztom szeretetem!

Sejpítős doktor

Kérdezi a sejpítős orvos:
- S mi baja?
- Megy a hasam.
- S régen?
- Srégen a fenét, egyenest a gatyába.

Dupla, vagy semmi

Többszörös milliárdos anyósa eltűnik. Három hétig hírét sem hallják, a negyediken megszólal a telefon:
- Uram, az anyósa a fogságunkban van! - jelentik az emberrablók - Tíz millióért visszaadjuk!
A válasz kapásból:
- Tudják mit?

Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek

Hegyek, fák, füvek, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim is emlékeznek ernyedőn, erdők, titok-ösvények, farkas szagúak,
lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,
fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,
libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolygós fák alá,
nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,
nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,
szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,
vagy mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -:
a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.

Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda.
Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret is. Egymás után felszálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől. A kis néger egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét is, az is felszállna olyan magasra, mint a többi?